A WarpStorm Klub által szervezett 2019-es bajnokság második játéknapja ápr. 14-én zajlott le, mégpedig 4 egész indulóval. A formátum Extended volt, a játékosok 3 fordulót játszottak svájci rendszerben (mindenki mindenkivel megmérkőzött).

A forduló végeredménye és listái:

A frakciók megoszlása az alábbi volt:

A részvételt mindenkinek köszönjük és gratulálunk az elért eredményekhez! Találkozunk a harmadik játéknapon, júniusban!

Az éves tabella az összesített állásról szóló cikkben található.

Az év második Szolnokon rendezett versenyének napja úgy vonul be Kelet-Magyarország X-Wing történelemkönyvébe, mint a vasárnap, ami végül – majdnem – senkinek nem lett jó. Ennek következtében, amíg öt honfitársunk minden idők legnagyobb versenyén állt helyt az Egyesült Királyságban, négyen – ellenpólusként – megtartottuk a legkisebb tornát, ahol a reggeli megegyezés alapján 3 meccset játszottunk (mindenki mindenki ellen próbára tehette magát).

A seregösszeállítást a legutóbbi versenyemhez képest kis mértékben megváltoztattam. Norra ezúttal nem kapott bombát, ellenben Wedge-re került egy Crack Shot fejlesztés. A mostani alkalomra végül ez lett a pontos listám:

Wedge Antilles képessége, hogy amikor támad, a védekező csak eggyel kevesebb zöld kockával dobhat. A dobások befolyásolásának (pl. a kockaszám változtatása, újradobás, eredmény hozzáadása/eltörlése, stb.) nagy értéke van a játékban, így sokat segít, ha egy pilóta minden egyes támadásakor elvehet egy kockányi kitérési esélyt a célponttól. Wedge ráadásul nem a mozgékonyság értékét csökkenti, hanem ténylegesen kockát vesz el, tehát a 0 kockával védekező hajók range 3-ban sem dobhatnak a range bónusz miatt zöld kockával. A lázadás legjobb pilótája által kormányzott T-65 X-wing elmaradhatatlan felszerelése a Servomotor S-foils, ami aktiváció előtt állítható, zárt állapotban pedig a támadóérték 1-gyel való csökkentéséért cserébe Boost (vagy Focus-ból linkelhető piros Boost) akcióval egészíti ki a lehetőségeket. A Crack Shot lehetővé teszi, hogy Mr. Antilles a Bullseye arc-jában leadott elsődleges lövése során a védekező egyik Evade eredményét – játékonként egyszer – semlegesítse.

Norra (a második Halálcsillag elleni támadás egyik túlélője, valamint Az ébredő Erőből ismerős Temmin Wexley édesanyja) képessége, hogy amennyiben védekezéskor range 0-1-ben van tőle ellenséges hajó, akkor egy evade eredményt hozzáadhat a zöld kockáihoz. Ez a direktben hozzáadott eredmény nagyon hasznos tud lenni, különösen egy 1-es mozgékonyságú BTL-A4 bombázón. Fejlesztése egy Ion Cannon Turret, amivel range 1-2-ben lehet lőni 3 kockával. A torony jellegzetessége, hogy az átpréselt találatok közül az első egy sima Hit-et okoz, míg az összes többi Ion tokeneket pakol a védekezőre. A Veteran Turret Gunner kiválóan passzol hozzá, ugyanis ez a lap lehetővé teszi, hogy egy elsődleges lövés után az Y-wing tornyával durranthasson még egyet a pilóta.

A másik Y-wing pilótája az Arany Osztag vezére, „Dutch” Vander, akinek az a képessége, hogy miután akcióból lock-ol valamit, R1-3-ban kioszthat egy másik lock-ot is egy baráti hajónak ugyanarra a dologra (legtöbbször persze hajóra). Fejlesztésként ő is egy ionágyút és egy vuki toronykezelőt kapott.

A Kék Osztag felderítője által vezetett UT-60D U-wing hajóspecifikus fejlesztése a Pivot Wing konfiguráció, ami aktiváció előtt kapcsolható át, és zárt állásban a védekező érték 1-gyel való csökkentése ellenében megállás után 90° vagy 180°-os fordulót tud végrehajtani vele a hajó. Az ennél is izgalmasabb trükköt Leia Organa, az Alderaan hercegnője tudja, aki – amennyiben nem felejtjük el a körök végén szépen visszaforgatni a Charge tokeneket – leghamarabb 3 körönként az aktivációs fázis elején úgy dönthet, hogy abban a körben minden hajónk fehérként kezelheti a felfedett piros manővereket. Ezzel meg lehet fordítani a teljes listát úgy, hogy a tagjai tudjanak akciózni, vagy stresszes mozgás után még egy piros manővert is enged fehéren végrehajtani (a két körön át akció nélküli arcon pörgés persze nem a kártya fő felhasználási területe, de elméletben adódhat olyan helyzet, amikor ezt is be lehet próbálni).

A lista mellé a múltkorival megegyező módon egy nagy és két közepes aszteroidákat vittem, mert én nem akarok stresszelődni, az ellenfelemet pedig nem szeretném, hogy lőjön, ha esetleg sikerül ráionizálni egy akadályra vagy magától rááll.

1. meccs: Réka

Az enyémhez kísértetiesen hasonló lista. Ami miatt talán a sajátom kedvezőbb helyzetben van, hogy a két Y-wing pilótája csak 2-es Initiative értékű, ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a fenyegető bombákról, valamint az enyémnél combosabb U-wing-ről.

Az első lövésváltást csak rövid helyezkedés előzte meg, nem vittük túlzásba a pozícióharcot. Mielőtt nagyon belemelegedtünk volna egymás gyepálásába, hoztam egy némileg kockázatos döntést, és kifordultam a két bombázómmal az EllenWedge (Tibi jogvédett terminológiája alapján) felé, aki ha erre kifejezetten készül és menekülőre fogja, akkor megjárhattam volna – nem készült.

Az X-wing-et sikerült jól meglövöldöznöm és ráionizálnom az előtte lebegő aszteroidára, amit azonban egy Grey Squadron Bomber nagyon ügyesen kirobbantott alóla, így nem elég, hogy nem sebződött az ütközéstől, még egyet lőhetett is, mielőtt porrá lett volna. Ekkorra úgy éreztem, hogy előnyben vagyok, mert már létszámbeli fölényben is voltam, valamint a pozícióm sem volt rossz. A lázadó gyakorlat ellenséget játszó alakulata ebbe nem beletörődve a következő körökben rendesen visszakapaszkodott és végül kimondottan szoros meccset varázsolt a playmat-re, de az előnyöm kitartott a lefújásig.

Eredmény: győzelem (112-96)

     2. meccs: Jani

Az első szolnoki fordulóban már kiálltam és masszívan elbuktam az osztag ellen, valamint a gazdája azóta egy ligaforduló második helyet is elért vele, így nem volt kérdés, hogy valami nagyon jót kell húzni, ha azt akarom, hogy legyen keresnivalóm.

Ebből végül az lett, hogy az elején össze-vissza villogott az 1-es sablon a sok Barrel roll közepette, csak éppen értelme nem volt az egésznek, mert úgy igazából én magam se tudtam, mit szeretnék. Az ellenség épp úgy közelített, ahogy nekem nem tetszett, és úgy láttam, hogy bármit csinálok, csak nekem lesz rossz, ami be is igazolódott, mert a saját hajóimat talán túlzottan szét is szedtem és egyáltalán nem úgy álltam bele a lövöldözésbe, ahogy kellett volna. Onnantól, hogy az első lövések megvoltak – és Norra zavarba ejtően gyorsan elkárhozott –, már talán nem hibáztam nagyokat (egy rossz irányba való Wedge Tallon roll azért megmaradt az emlékezetemben), de a kockáztatásra való rákényszerülés és a piros kockáim meghibásodása miatt, valamint az ellenfelem ügyes játéka mellett igazából nem nyílt már komoly esélyem a párharc megfordítására. Az utolsó kör végkifejlete elég jól jellemezte az egész vergődésemet: Wedge végső elkeseredésében beboostolt R1-be, hogy a Bullseye arc-ját mértani pontossággal beillessze 2 (egymástól másfél centire lévő) B-wing közé, támadásból nem alkotott semmi maradandót, majd abból a két lövésből, amit kb. az egész meccsen kapott, egyből le is esett.

Eredmény: vereség (86-175)

     3. meccs: Ádám

A gépeket és pilótáikat egyenként szemügyre véve kifejezetten félelmetes társaságnak tűnik, azonban bíztam benne, hogy a gyenge védekezés és a játék nem éppen legkiválóbb tárcsái miatt inkább az ellenfél hátrányára fog válni, hogy minden hajón 5-6 fejlesztés csücsül, hiszen ennyi mindent kihasználni nem egyszerű – különösen, ha időben sikerül felrobbantanom őket.

Az ebédre elfogyasztott gyros tálnak meglett az összpontosításomra gyakorolt hatása, ugyanis egy Wedge – U-wing koordinációt túlkombináltam és előre Boost + 1 enyhe manőver helyett már a Boost-ot is a görbe sablonnal hajtottam végre. Ennek az lett a következménye, hogy amikor én még lőni sem akartam, az ászom cserélt két pajzsot a droid fejvadásszal – mondanom sem kell, hogy ez melyikünknek volt kellemetlenebb (az sem kizárt, hogy Wedge többet sérült, csak már megszépültek az emlékeim).

Bosszúból az U-wing utána két körön át blokkolta a Mist Hunter-t, akit Antilles Úr először elölről, aztán mögé fordulva hátulról szét is lövöldözött. A pálya közepén eközben a bombázóim lesebezték és beionizálták a nem feléjük, hanem valamiért az űr egy kietlen része felé forduló rodiai zsoldost, aki így a következő körben ráment egy űrszemétre, és ezáltal elesett a Rigged Cargo kivetésének lehetőségétől – ami nekem nagyon jól jött, akárcsak az, hogy a Kimogila is viszonylag gyorsan kikerült a képletből. Wedge azért nem bizonyult legyőzhetetlennek most sem, a kezdeti fájdalmai után szét is kapták alatta a vadászgépet, viszont a megmaradt három hajómnak Kavil legyűrése már nem tartott nagyon sokáig.

Eredmény: győzelem (200-53)                                       

Végeredmény

Miután a TOP4-et már kora reggel a zsebemben érezhettem, még sikerült egy kicsit feljebb is végeznem, két győzelemmel pontosan a második lettem a minden összecsapását megnyerő Jani mögött, akinek ezúton is gratulálok!

Legközelebb remélhetően nagyobb létszámú mezőnyben kell ringbe szállni az oklevelekért és éremkitűzőkért

Összefoglalás és tapasztalatok

A listámmal ezúttal is elégedett voltam, de a saját játékommal már nem teljesen, ugyanis a második meccsen életképes elképzelés nélkül mentem bele a küzdelembe, ami pont elég is volt hozzá, hogy utána hiába nem követtem el égbekiáltó hibát, nem tudtam a magam javára fordítani e történéseket. Az pedig egészen gyalázatos, hogy lenyomtam három meccset úgy, hogy Wedge Crack Shot-jának semmi hasznát nem vettem, mert a Bullseye arc-kal úgy kerülgettem az ellenséges hajókat, mintha direkt az lett volna a feladat (mégiscsak meg kellene tanulni játszani előbb-utóbb).

Köszönöm az ellenfeleknek a meccseket, gyakoroljatok és mindenkit bátorítok, hogy a következő alkalommal menjen a szolnoki versenyre!

A 2019-es Star Wars Celebration ápr. 11. és 15. között zajlik Chichago-ban. Erre az alkalomra a Fantasy Flight Games előrukkolt egy szórakoztató játékformátummal, aminek már az első kiadásban is volt egy többé-kevésbé hasonló elődje. A Furball lényege, hogy pörgős, izgalmas szórakozást kínáljon asztalonként nem kevesebb, mint 7 főnek. Mivel mindenki csak 1 db hajót irányít, rövid szabálymagyarázat után azok is aránylag könnyen be tudnak kapcsolódni, akik csak most ismerkednek a játékkal, a rutinos pilóták pedig tesztelhetik, hogy egy felettébb zűrzavaros csatában győzelemre tudnak-e kormányozni egyetlen vadászgépet.

A formátumról szóló alábbi információk Ryan Farmer, a Mynock Squadron Podcast egyik házigazdájának rövid beszámolójából származnak.

A játék kezdetén frakciónként 1-1 db, előre meghatározott hajó + néhány (1-3) fejlesztéskártya kombinációból kap mindenki egyet (sorsolás vagy draft útján), amivel felveheti a pilótakesztyűt a többiek ellen. A lehetséges összeállítások a fent említett rendezvényen így festettek:

A játék legelején a birodalmi játékossal kezdve mindenki felhelyez 1-1 akadályt a hagyományos szabályok szerint (pályaszéltől R2-n, egymástól R1-en kívülre). A hajók felhelyezése az előzővel megegyező sorrendben történik, a pályaszéltől R1-en belül, a többi hajótól pedig R2-n kívül. A lövöldözésben nincsenek partnerek, mindenki mindenki ellen játszik (persze akin a többiek meglátják, hogy ereszt a hajtóműve és a pajzsai adta védelme oda, az számíthat rá, hogy gyorsan közös tulajdonú céltáblává válik). A csavar a dologban, hogy az Initiative értékeket figyelmen kívül hagyják, helyette van egy kezdő játékos jelölő (ezt elsőként a birodalmi játékos kapja meg), ami minden kör után egy játékossal tovább kerül, tehát a lépéssorrend folyamatosan változik (a kezdő játékostól indulva pedig mindig az óramutató járása szerint következnek a többiek). Ha valakinek sikerül lelőnie egy hajót, 1 pontot szerez, míg a felrobbant gép a playmat tetszőleges szélétől Range 1-en belül térhet vissza az ütközetbe. Fontos, hogy a „feltámadása” utáni első körben nem támadhat és őt sem lőhetik. Ez a „végtelenített” rendszer arra is alkalmas, hogy amennyiben az egyszerre játékban lévők számánál több az érdeklődő, akkor a lelőtt hajó új pilótát kaphat a sorban következő, leendő X-Wing-függő személyében.

A játék végét jelentheti egy bizonyos pontszám (pl. 5) első elérése vagy adott időkeret lejárta is. Utóbbi esetben az nyer, aki addigra a legtöbb pontot szerezte (döntetlen esetén valami kreatív módot kell keresni a végső győztes meghatározására).

Egy javasolt variáns szerint be lehet vezetni az assziszt pontokat is: minden játékos 1 pontot kap, ha egy hajót abban a körben megsebzett, amelyikben az leesett (ezt a lelövésért járó standard 1 pont mellé megkapja a végső sebet bevivő pilóta is, így lesz értékesebb az ő cselekedete). Ez nagyon jól hangzik, bár komolyabb odafigyelést is igényel, hogy mindenki észben tartsa, hogy alakultak a sebzések az adott körben.

A Mynock Squadron eredeti összefoglalója a szabályokról:

Jó játékot!

A szerény eredményt, de jó szórakozást hozó legutóbbi szolnoki versenyt követő másfél hónapban sajnos egyáltalán nem játszottam, ezért már alig vártam, hogy - rendes felnőtt módjára - újra csillagos és bolygós terítőkön tologathassak kis műanyag űrhajókat. Mivel eléggé kiestem a gyakorlásból az elmúlt időszakban, elsősorban ismét a kikapcsolódás volt a cél, és hogy 1-2 meccset azért persze nyerni is tudjak. Összesen 16-an vágtunk bele a dologba, mindenki 4 mérkőzést vívott svájci rendszerben.

A seregösszeállítást ezúttal egy David Sutcliffe nevű brit úriember (a sajnálatomra jó ideje inaktívnak tűnő Stay on the Leader blog gazdája) egyik közvetített játékából loptam - ilyen ez a szégyentelen netlister életforma. A Hyperspace Trial versenyen, amin - majdnem teljesen - ugyanezt a listát használta, veretlenül ment végig a 6 fordulós svájci részen. Az ő összeállításához képest az U-wing pilótáját megváltoztatva (a szélsőséges partizánok ezúttal a Jedha árnyékos oldalán maradtak) végül ez volt a pontos listám:

Wedge Antilles képessége, hogy amikor támad, a védekező csak eggyel kevesebb zöld kockával dobhat. A dobások befolyásolásának (pl. a kockaszám változtatása, újradobás, eredmény hozzáadása/eltörlése, stb.) nagy értéke van a játékban, így sokat segít, ha egy pilóta minden egyes támadásakor elvehet egy kockányi kitérési esélyt a célponttól. Wedge ráadásul nem a mozgékonyság értékét csökkenti, hanem ténylegesen kockát vesz el, tehát a 0 kockával védekező hajók range 3-ban sem dobhatnak a range bónusz miatt zöld kockával. A lázadás legjobb pilótája által kormányzott T-65 X-wing egyetlen felszerelése a Servomotor S-foils, ami aktiváció előtt állítható, zárt állapotban pedig a támadóérték 1-gyel való csökkentéséért cserébe Boost (vagy Focus-ból linkelhető piros Boost) akcióval egészíti ki a lehetőségeket.

Norra (a második Halálcsillag elleni támadás egyik túlélője, valamint Az ébredő Erőből ismerős Temmin Wexley édesanyja) képessége, hogy amennyiben védekezéskor range 0-1-ben van tőle ellenséges hajó, akkor egy evade eredményt hozzáadhat a zöld kockáihoz. Ez a direktben hozzáadott eredmény nagyon hasznos tud lenni, különösen egy 1-es mozgékonyságú BTL-A4 bombázón. Fejlesztése egy Ion Cannon Turret, amivel range 1-2-ben lehet lőni 3 kockával. A torony jellegzetessége, hogy az átpréselt találatok közül az első egy sima Hit-et okoz, míg az összes többi Ion tokeneket pakol a védekezőre. A Veteran Turret Gunner kiválóan passzol hozzá, ugyanis ez a lap lehetővé teszi, hogy egy elsődleges lövés után az Y-wing tornyával durranthasson még egyet a pilóta. Ez a hajó hordoz továbbá egy kéttöltéses Seismic Charges fejlesztést, amivel bombát lehet lehelyezni, azzal pedig az aktivációs fázis végén fel lehet robbantani egy R0-1-ben lévő akadályt, amitől mérve R0-1-ben minden hajó elszenved egy Hit-et.

A másik Y-wing pilótája az Arany Osztag vezére, „Dutch” Vander, akinek az a képessége, hogy miután akcióból lock-ol valamit, R1-3-ban kioszthat egy másik lock-ot is egy baráti hajónak ugyanarra a dologra (legtöbbször persze hajóra). Fejlesztésként szintén egy ionágyút és egy vuki másodpilótát kapott, bombát azonban ez a gép nem visz.

A Kék Osztag felderítője által vezetett UT-60D U-wing hajóspecifikus fejlesztése a Pivot Wing konfiguráció, ami aktiváció előtt kapcsolható át, és zárt állásban a védekező érték 1-gyel való csökkentése ellenében megállás után 90° vagy 180°-os fordulót tud végrehajtani vele a hajó. Az ennél is izgalmasabb trükköt Leia Organa, az Alderaan hercegnője tudja, aki – amennyiben nem felejtjük el a körök végén szépen visszaforgatni a Charge tokeneket – leghamarabb 3 körönként az aktivációs fázis elején úgy dönthet, hogy abban a körben minden hajónk fehérként kezelheti a felfedett piros manővereket. Ezzel meg lehet fordítani a teljes listát úgy, hogy a tagjai tudjanak akciózni, vagy stresszes mozgás után még egy piros manővert is enged fehéren végrehajtani (a két körön át akció nélküli arcon pörgés persze nem a kártya fő felhasználási területe, de elméletben adódhat olyan helyzet, amikor ezt is be lehet próbálni).

A lista mellé mindenképp aszteroidákat terveztem hozni, mert én nem akarok stresszelődni, az ellenfelemet pedig nem szeretném, hogy lőjön, ha esetleg sikerül ráionizálni egy akadályra vagy magától ráparkol. A méretekkel kissé gondban voltam, mert az ion miatt jobb a nagy kő, azonban a forgolódáshoz kell a hely, ezért azt az átmeneti megoldást választottam, hogy betettem egy nagy és két közepes aszteroidát, aztán hadd szóljon.

1. meccs: Ádám

A játszótársam listája:

Az enyémhez hasonlóan Leia hercegnőt mozgósító lista, amiben számomra Arvel és Gavin is újdonság volt, egyikük ellen sem játszottam még.

Az elején némileg tanácstalan voltam a stratégiát illetően, nálam szorosabban együtt jöttek a rossz útra tért lázadók, így nem szerettem volna szembe beállni velük, hiszen az egy zöld kockás Y-wing össztűz alatt nem tart sokáig (ez a másik két hajómra is áll). Az első néhány lövéskörben úgy alakult a helyzet, hogy az E-wing adta magát célpontnak, de szinte alig tudtam vele valamit kezdeni, mert nagyon erősen védekezett (sokszor módosító nélkül, de azért rendszeresen 4 kockán lehet 2 kitéréseket dobálni). Mikor beláttam, hogy ez így nem lesz jó, elkezdtem lőni Kyle-t és a birodalmi raktározó droidot, közben a bajusz aszteroida felrobbantásával kiosztottam 3 sebet, de hajó csak nem akart leesni egészen a végső pillanatig. Eddigre az A-wing kivételével mindenkinek csak 1 vagy 2 élete maradt, a meccs záró pillanataira pedig sikerült úgy szétosztanom a lövéseimet, hogy mindhárom alig élő hajó felrobbant az utolsó körben, miközben nálam csak két fél gép olvadt el.

Eredmény: győzelem (164-50)

2. meccs: Ádám

A játszótársam listája:

Az újdonság jegyében zajlott tovább a verseny, mivel a második kiadásban Ghost ellen sem játszottam még. A B-wing ellenben ismerős volt Szolnokról, az ottani vereségre emlékezve Ten Numb volt a Number One célpontom - gondoltam ezt felrakáskor.

A bombázókkal a pálya közepén tátongó akadálymentes űr felé araszoltam szép komótosan, aztán mire úgy hozta a játék, Zeb olyan központi helyre mozgott, hogy nagyon kézen fekvőnek tűnt inkább őt megsorozni, aminek eredményeként a lasat igen gyorsan odaveszett. A B-wing nem túl acélos védekezését kihasználva azért a sullustit be tudtam ionizálni és lelőttem másodikként. Mindeközben persze a túloldal sem volt tétlen, Wedge számára Hera lövegeinek átütőereje túl sok volt, így az X-wing is porrá lett, a VCX-100-as elpusztítása tehát a másik 3 hajóra maradt. Ezt a vége előtti pillanatokban kicsit akadozva ugyan, de tudták is abszolválni, így épp az idő lejártakor a Ghost is felrobbant.

Eredmény: győzelem (200-77)

3. meccs: Ricsi

A játszótársam listája:

Ismét lázadók, ismét Leia, de az eddigieknél több hajó. Az egyetlen, ami kedvezett, hogy 1-es és 2-es Initiative értékkel rendelkeztek az ellenséges pilóták, tehát ügyesen játszva kivégezhettem valakit úgy, hogy ne tudjon visszalőni. Itt örültem először igazán annak, hogy az U-wing pilóták közül nem Saw Gerrera haverját hoztam, hanem egy tisztességes felderítőt.

A támadók közül hárman oldalról, ketten szemből közelítettek, az U-wing kicsit érdekesen került egy űrszeméthalom körül, amin keresztül az első ismerkedő pofonokat gyorsan ki is cseréltük. Amivel sikerült hamar előnyös helyzetbe kerülnöm, az volt, hogy a B-wing gyenge védekező dobásokkal belehalt az össztüzembe, mielőtt egyet is lőhetett volna. Innen már betoltam a két Y-wing-et a heringkonzerv közepébe és lépkedtünk és lőttünk, a vuki lövészeimnek és Wedge-nek hála hiába volt kevesebb hajóm az elején, tűzerőben felül tudtam múlni a narancs-fekete alakulatot, amelyből kivettem még egy Z-95-öst és a végére az U-wing is elpusztult. Az X-wing manőverezése során többször is kísértésbe estem, de végül a legrizikósabb dolgokat elkerültem, úgy állt a meccs, hogy megengedhettem vele a néha futok, aztán majd ha jobb pozíciót tudok fogni és nem maradok védő Focus nélkül, akkor lövök jellegű játékot.

Eredmény: győzelem (113-27)

4. meccs: Gábor

A játszótársam listája:

A nap első nem lázadó ellenfele, ami már felüdülésnek is számíthatott volna, de ha belegondolok, hogy a kezdeményről való döntés jogát csak kockadobással nyertem meg, akkor igazából egy hajszálon múlt, hogy nem állított szinte megoldhatatlan feladat elé a Birodalom.

Sokat számított, hogy a repozícionálást megnehezítette az elnyomók számára az, hogy páronként az én hajóim előtt léptek. Mire a komolyabb, range 3-nál közelebbi lövésekre sor került, Maarek elárulta magát, ezért a két Y-wing kifordult oldalra, hogy fogadja a TIE Advanced pilótáját, míg a többiek elérkezettnek látták az időt, hogy bekanyarodjanak az igazi buli felé a pálya közepére.

A számomra kedvező kockajárással kísért két dupla lövés a fókuszálás helyett lock-ot kérő hajót le is terítette, amivel igen gyorsan létszámfölénybe kerültek a lázadók. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a kényszerpályán mozgó Gunboat egyetlen torpedót sem tudott ellőni, valamint Vader is több körön át támadás nélkül maradt az első rárepülését követően, érhetővé válik, hogy miként élhette túl az összecsapást az összes gépem. A Birodalmi Akadémia pilótáját még - Maarek-nél meglepően nagyobb erőfeszítések árán - sikerült leküzdenem, Vynder pedig a következő lehetett volna, de arra már nem maradt idő, hogy benne is komoly kárt tegyek.

A teljes játék az It’s a trap blog gazdájának jóvoltából az alábbi videón tekinthető meg (közben valaki az én hangomon párszor kimondja az „sz” betűs szót - na nem azt, hanem a másikat -, ettől természetesen azonnal elhatárolom magam :D ):

Eredmény: győzelem (77-25)

Végeredmény

A négy győztes meccsnek köszönhetően galádul eloroztam az első helyet a dobogó 2. és 3. helyét elfoglaló 4296th Arrabona X-wing Team tagok elől.

Az első megnyert győri versenyem oklevele

Összefoglalás és tapasztalatok

A saját listám elég jól bevált, érzésem szerint sikerült arra használnom minden hajót, amire való. A második meccs kivételével Wedge manőverezésével nem vállaltam a kelleténél több kockázatot, amikor úgy alakult, inkább lőttem vele módosító nélkül - akár kevesebb kockával -, ha ezzel el tudtam érni, hogy őt kevesebben vagy egyáltalán ne lőjék. Leia szintén igen hatékonynak bizonyult, ugyanakkor azt be kell látnom, hogy azokon a meccseken, amiken igazán számított, csak kockadobással nyertem meg a kezdeményről való döntés jogát, ami aligha fog még egyszer megtörténni, tehát valamit a lista pontértékével kezdeni kell (a Seismic Charges tűnik annak a pontnak, ahol meg tudnám bontani, az olcsóbb alternatívákon még dolgoznak a lázadó mérnökök).

Köszönöm az ellenfeleknek a meccseket, a házigazdáknak pedig a szervezést!

A jelen cikk előzményeiben áttekintettem a közepes talpakra vonatkozó szabályokat és a manőverezésük jellegzetességeit, valamint a formációs repülés témakörét, itt pedig egy külön felkérésnek fogok eleget tenni, ami a második rész kapcsán merült fel.

Ismeretes ugyebár, hogy ha egy férfit valamire megkérnek, akkor onnantól kezdve felesleges havonta emlékeztetni a dologra, én pedig ebben az esetben 4 röpke hónapot is elszöszmötölhettem a kihívás teljesítésével. Most végre eljutottam addig, hogy közreadjam a saját megoldásomat egy 2X2-es formáció gyors kialakítására, méghozzá rögtön két változatban.

Megnyitás a pálya közepén

Ha a playmat belső részéhez közel van elég helyünk előrenyomulni a négyhajós kötelékkel, akkor az alábbi, egyszerű módon könnyen meg lehet indítani a rajt. Felpakoláskor fél kis talp eltolással és a pálya belseje felé fordítva az a két hajó kerül középre, amelyek majd elöl fognak haladni. Melléjük a két oldalra mehet a két majdani hátsó gép 0,5 KiT + egy távolságmérő szélességnyi kihagyással, a belső hajók fel fordítva.

Az alakzatba hozás kifejezetten egyszerű, elsőként a két belső hajó lép 3 egyenes előrét.

Második lépésként a két külső K-wing 2-es derékszögekkel befordulhat mögéjük.

Az ezt követően egymáshoz képest elfoglalt pozíció az alábbi képen látható:

Az pedig, hogy mindezzel hova is kerül az alakzat, a következő ábrán szerepel:

Megnyitás a pálya szélén

Ha a helyzet inkább azt indokolja, hogy kipakoljuk a formációnkat a pálya szélére, esetleg egy Range 2-2-re kitett akadály mögé, az szintén megoldható a következő módon. Felrakáskor a Range 1 zóna határvonalára egymás mellé, 0,5 KiT távolságra helyezünk két hajót (érdemes a lenti kép szerint a WSP 1-gyel kezdeni, majd a többit ehhez igazítani). A másik kettőt tőlük befelé és oldalra fordítva egy távolságmérő, illetve 0,5 KiT szélességével eltolva, közvetlenül a playmat szélére kell elhelyezni.

Az alakzat kialakításához a két első hajó 1-1 egyenes előrét lép, majd mindkettőnél kihasználjuk a SLAM akció adta lehetőséget arra, hogy a manővereket megismételve picit előrébb kerüljenek, mint ha simán csak 3 előrét léptek volna.

Ennek egyből ki is derül, hogy mi a jelentősége, ugyanis így a harmadikként lépő hajó 1 enyhe + 1 enyhe SLAM manőverekkel szépen beáll a társa mögé. Ha a WSP 1 és 2 csak 3 előrét ment volna, akkor veszélyesen közel kerülnének hozzájuk a mögöttük haladók, vagy akár le is ütköznék őket. Az első körnél ez még önmagában valószínűleg kevésbé komoly probléma, de a következő körökre nagyon megnehezítené a bombázók alakzatban tartását.

Az utolsóként következő gép esetében nincs más dolgunk, mint lemásolni a WSP 3 mozgását.

Ezúttal is látható az alakzatba állást követően elfoglalt pozíció:

Akárcsak az, hogy a fenti lépések és akciók végrehajtásával hova kerül a formáció a pályán:

Az illusztrációk a Vassal Star Wars X-Wing Miniatures Game 8.3.0 moduljával (fejlesztő: Mu0n) készültek. A formációkhoz jó gyakorlást és sok sikert a 4 K-wing reptetéséhez!

Ha az ember elég sok X-Wing terméket vásárol, előbb-utóbb sajnos belefuthat olyan csomagba, amelyből vagy valamilyen alkatrész teljesen hiányzik, vagy gyárilag hibás darabot tartalmaz. A közelmúltban én is kifogtam egyet az utóbbi fajtából, és úgy gondoltam, hogy ennek a példáján keresztül készítek egy kis leírást azok számára, akik hasonló cipőbe lépnek, de nem tudják, merre mozduljanak, illetve az angollal kevésbé boldogulók dolgát is szerettem volna egy picit megkönnyíteni.

Történt egyszer egy hűvös, ködös téli napon, hogy nagy örömmel hazavittem a frissen beszerzett Mining Guild TIE hajómat, a dobozból kiszuperálva pedig az alábbi szörnyűséget tudtam összeszerelni:

Kisebb problémákon nem szoktam fennakadni, az pl. többször is megesett, hogy a hajó aljára rögzített átlátszó műanyag pöcök el volt fordulva, de ezekhez mindig találtam olyan peg-et, ami lazább volt és azzal máris egyenesbe lehet fordítani a makettet. Ebben az esetben viszont maga a hajó volt teljesen torz, minden össze-vissza állt rajta, ezért szerettem volna kérni egy cseredarabot.

Szerencsére az FFG játékokhoz (és még egy sor gyártó termékeihez) elég jó támogatást biztosít az Asmodee North America nevű cég. A hibák bejelentésére és pótlások/cserék igénylésére egy külön weboldalt is létrehoztak (https://parts.asmodeena.com/partsrequests/), ezt felkeresve lehet új igénylést indítani.

Belépve az 1. pontban kell megadni az alábbi elérhetőségeinket.

Itt azt a címet kell megadni, ahová a csomagot szeretnénk kapni, ha jóváhagyják és teljesítik az igénylésünket, mert nem fogják még egyszer megkérdezni, hogy hova küldjék a cuccot, hanem automatikusan az itt megadott helyre fogják címezni. Ez korábban a UPS csomagküldő szolgálattal való kézbesítést jelentette, amiből nekem és másoknak is voltak kisebb bonyodalmai, viszont örömteli változás, hogy most Magyarországon belül átvette a dobozt a Magyar Posta, ami lehetővé tette, hogy bár nem voltam otthon a kézbesítési kísérletkor, utána át tudtam venni a legközelebbi Postán. Azt persze nem tudom, hogy ez egyszeri eset volt, vagy innentől ez lesz az eljárás, de ezúttal kifejezetten jól jött ki a dolog.

A 2. pontban kell kikeresni magát a dolgot, amivel problémánk van. Először magát az alapdobozt vagy a kiegészítőt kell kiválasztani.

Ezen belül pedig konkrétan azt az alkatrészt, ami helyett másikat szeretnénk kérni.

Ha ez is sikerült, akkor egy rövid, 200 karakterből álló szöveges leírást kell megadni, ami pontosan azonosíthatóvá teszi az adott komponenst, valamint amiben szerepel, hogy mi a probléma (érdemes a következő pontban képet feltölteni és ebben a szövegben arra hivatkozni). Ha több alkatrésszel is gond van, akkor az Add another gombbal lehet továbbiakat megadni.

A 3. pontban van lehetőség fényképet feltölteni. Ha egy meglévő fotót már korábban feltöltött az ember pl. Facebook-ra, akkor érdemes egy újat készíteni, mert esetleg – ebben az esetben persze ártatlanul – felmerülhet a gyanúja, hogy csak egy más által készített képet szedtünk le és azzal próbálunk ingyen alkatrészekhez jutni.

Miután ezzel is megvagyunk, akkor már csak a lap legalján lévő Submit gombbal be kell küldeni a kérést. Ha mindent jól csináltunk és a Szenátus kedvezően bírálja el a beadványunkat, akkor már csak a csomagra kell várni – amit természetesen térítésmentesen fogunk megkapni. Arra számítani kell, hogy 3-4 hét is eltelhet a benyújtástól a cseredarab megérkezéséig, ezért érdemes türelemmel várni (időközben néhány e-mailt azért küldenek a postázásról és hasonlókról).

Az év első Szolnokon rendezett versenyén 12 játékos szállt pilótafülkébe, hogy 4 fordulóban, svájci rendszerben megmérettessen.

Mivel a TIE Bomber pilóták és a másodlagos fegyverek pontértéke is megnőtt a januári változtatások után, valamint bele is untam az elmúlt jó néhány versenyen használt összeállításomba, ideje volt új osztag után nézni – sokkal kevésbé eredményközpontú, helyette inkább szórakozásra irányuló megközelítéssel. Az Ellenállás frakciójára esett a választásom, az általuk kínált lehetőségek közül pedig az alábbi listát barkácsoltam össze:

A közös pont a Heroic fejlesztés volt, amivel bármelyik pilótámmal újradobhattam az összes kockát akár támadás, akár védekezés során, ha legalább kettőt elgurítottam, de az összessel üres eredményt sikerült dobni elsőre.

Poe képessége, hogy egy akció végrehajtása után végrehajthat még egy akciót (azt azonban pirosként kell kezelnie). Ehhez jól illik az R4 Astromech, akivel a T-70 X-wing 2-es éles fordulói is bekékülnek, így a stresszt könnyebb ledolgozni, hogy a következő körben újrakezdődhessen az akcióhalmozás. A védekezést segítendő felkerült egy Stealth Device, ami eggyel növeli a mozgékonyságot az első bekapott találatig, továbbá egy Ferrosphere Paint, ami akkor kapcsol be, ha olyan hajó kér lock-ot Poe-ra, akinek nincs benne a Bullseye arc-jában, egész pontosan egy stresszt oszt ki ekkor. A Proton Rockets fókuszált állapot megléte esetén (vagyis ha van Focus token a hajón), Bullseye arc-ban, range 1-2-re lőhető ki meccsenként egyszer, méghozzá 5 kockával. Az Integrated S-foils megfelelő állásban Barrel Roll akcióval bővíti a lehetőségeket.

Ello szintén egy T-70 X-wing botkormányát kaparintotta meg, a képessége szerint pedig a 3-as sebességű Tallon Roll manővert fehérként kezelheti mindaddig, amíg legfeljebb két stressz jelzőt birtokol. Fejlesztésként a Heroic és az Integrated S-foils mellett a vadászra került még egy Afterburners, amivel meccsenként kétszer, 3-as vagy gyorsabb manőver végrehajtása után bevillantható egy Boost akció (akár stresszes állapotban is), illetve egy Jamming Beam. Utóbbi esetében nem vártam intenzív használatot, de alacsonyabb Inititiative értéken eldurrantható, lock vagy Focus meglét igénylő másodlagos fegyvert hordozó, esetleg a Fire Control System működésére építő ellenséggel szemben akár meg is érheti, ha potenciális sebzés helyett Jam tokenek kiosztására irányul Asty támadása.

L’ulo különlegessége, hogy amennyiben stresszes, +1 támadó és -1 védekező kockával kell dobnia, az RZ-2 A-wing pedig lehetővé teszi számára, hogy egy standard akció után végrehajtson egy piros Boost-ot vagy átfordítsa az elsődleges fegyverét elölről hátulra (vagy vissza). Egy Crack Shot fejlesztést kapott még ahhoz, hogy a Bullseye arc-jában leadott elsődleges lövése során a védekező egyik Evade eredményét – játékonként egyszer – semlegesítse.

A lista mindössze 193 pontból készült, hogy nagyobb esélyem legyen átadni a kezdeményt abban az esetben, ha az ellenfélnél szintén 5-ös vagy 6-os Initiative értékű pilóták kerülnek az asztalra. A régi, ászokat használó időszakaimból maradt berögződésnek hála a legnagyobb aszteroidákat vittem, de elnézve a Trick Shot népszerűségét, manapság ez lehet, hogy már nem a legjobb döntés.

1. meccs: Attila

A játszótársam listája:

Elég könnyen átlátható, de annál keményebb diónak tűnő lista. Sok élete van, a 3 közepes talpú hajó nagy területet lefed tűzívekkel, Drea pedig jól segíti őket a – tűzívben Range 1-2-ig duplázódó – támadásaik módosításával.

A közepes talpú hajók alakzatban való mozgatásáról szóló irományom intenzív emlegetése mellett a 3 Lok Revenant a pálya közepén tátongó, akadálymentes területen közelített (ennek a szabadon hagyása hibának bizonyult a részemről). Ello balra ment, a két másik hajóm pedig felszaladt a jobb szélen, hogy aztán onnan visszafordulva eredjenek majd a söpredék nyomába. Ello túlélte a kezdetben számára nagyon rosszul kinéző korai lövéskört, utána pedig én is beszálltam a lézershow-ba, aminek a végén Asty mégis elpusztult, valamint az A-wing fele is elolvadt, de közben meglepetésemre sikerült annyi pontot szereznem, hogy a 75 perc lejártával nálam legyen az előny. Ebbéli törekvésemhez nagyban hozzájárult, hogy Attila poénból minden aszteroidára rá akart állni egyszer (6-ból 5 meg is lett), így valamivel kevesebb lövés érte a hajóimat, mint amennyi lehetséges lett volna.

Eredmény: győzelem (101-83)

2. meccs: Jani

A játszótársam listája:

Az Y-wing kivételével még nem játszottam ezek ellen a hajók ellen az új kiadásban, de a kártyákat elolvasva egy jól összerakott, stresszesen trükközgető listával találtam magam szemben.

Ennek ellenére az első néhány lövéskör úgy tűnt, hogy inkább nekem kedvezett, mert bár Ello komoly sérüléseket szenvedett, aztán le is esett, én szintén komoly fájdalmakat okoztam Dutch-nak, AP-5 kompját pedig sikerült elég gyorsan megsemmisíteni. Ami a meccs számomra kedvezőtlen kimeneteléhez vezetett, hogy az Y-wing gyepálását nem tudtam befejezni, Poe pedig túl vakmerően ugrott bele a verekedésbe a találkozó utolsó harmadában. Ez részben szándékos volt, mert úgy kalkuláltam, hogy pontban rosszabbul állok Ello elvesztésével, de azért mindenképp lehetett volna óvatosabban és mégis hatékonyan intézni a dolgot. Mivel viszont négy laza, baráti játékért mentem aznap, nem tört le a könnyelműségből és némi ügyetlenségből elúszott meccs, ez is jó játék volt, röpködtek a lézernyalábok és a sebzéskártyák minden irányban, nem lehetett okom panaszra.

Eredmény: vereség (?-?)

3. meccs: András

A játszótársam listája:

Boba hiába volt már pontszámában erősen elhízva, mégis ereje teljében került asztalra, két kellemetlen kísérővel, akik közül a Kavil által fuvarozott BT-1 különösen fenyegető a magukat előszeretettel stresszelő pilótáim számára.

A mandalori klón nagyon agresszíven közelített, ezzel az elején két körön keresztül halomra blokkolva a hajóimat (azt mondjuk nem bántam, hogy ennek köszönhetően nem kaptam 4 kockás, agyonmódosított lövéseket). Az A-wing kezelőszerveivel ügyetlenkedő duros és a Bányász Céh munkatársa egyaránt igen gyorsan lepottyant, majd Kavil gépe is felrobbant, nekem pedig volt egy nagyon és egy kevésbé megtépázott vadászom Bobával szemben. A történethez tartozik, hogy Poe csak kifejezetten nekem húzó kockadobások miatt volt egyáltalán életben eddigre. Mivel még 30 perc volt hátra, nem tűnt reálisnak végig menekülni – és nem is volt cél –, de Poe elrejtésével próbálkoztam egy darabig azzal a megfontolással, hogy hátha olyan pozícióba tudok kerülni, ami számomra előnyösebb. Fogócskáztunk egy darabig, de ennek a határozatlanságom vetett inkább véget. Ahelyett, hogy Poe-val szembefordulva egy kamikaze-akcióval összehoztam volna egy utolsó, teljesen módosított rakétalövést, belementem a másik hajómba, ami az Ellenállás legnagyobb ászának életébe került. Innen már Ello tehetetlen volt, mert kénytelen volt önfeláldozó módon kétségbeesett kísérletet tenni, hogy egymaga legyűrje a fejvadászt, ami nem jött össze (fél életre azért sikerült levinni, de tovább nem jutott a projekt).

Eredmény: vereség (142-200)                                        

4. meccs: Ádám

A játszótársam listája:

Nem egy mainstream lista, aminek az az előnye helyből megvolt velem szemben, hogy 4-ből 2,5 pilóta képességéről fogalmam sem volt, valamint arra sem volt ötletem, hogy mit akarok kezdeni a nap harmadik, söprédekhez húzó ellenfelével. Torkil ezen felül már korábban is okozott számomra megoldhatatlan feladványt, így az ellene való játékot illetően különösen tanácstalan voltam.

Utólag visszagondolva nagyon rossz ötlet volt a pálya bal szélére befurakodni és belemenni ott egy iszapbirkózásba. Ezt tetézendő, az ellenfelem pedig jól kitalálta, hogy Poe a szélen nagy sebességgel való végigrohanásban, onnan pedig visszatörésben gondolkodik, aminek következtében szépen ráfordult a középen érkező három hajó. Sok további részlet nem maradt meg, a rossz bácsik egyszerűen leturmixolták a jó bácsikat úgy, hogy közben csak a bajkeverő Torkil Mux veszett oda (az ő pusztulása azért szívmelengető érzés volt).

Eredmény: vereség (43?-200)

Végeredmény

A 10. helyen értem célba, míg a versenyt Rafy zárta az élen 4 győzelemmel, amihez gratulálok! A részletes végeredmény ebben a cikkben található.

Összefoglalás és tapasztalatok

Jó volt újra Szolnokon X-Wing-ezni, valamint az is örömteli, hogy a régen is használt termet szépen felújították (ha pedig még egy kis türelmet mutatnak a birtokosai, akkor a díszítés a következő szilveszteri bulira is jó lesz).

Felüdülés volt magasabb Initiative értékű, mozgékony hajókat tologatni, külön-külön minden gép felszereltségével és használhatóságával is többé-kevésbé meg voltam elégedve (az újradobások lehetőségének szegényes készlete azért mindenhol elég fájó pont). Ezzel együtt a listám osztagként való működtetésére a legkevésbé sem sikerült ráéreznem, így valószínűleg további keresgélés és csapongás lesz a dologból – ami egyáltalán nem tűnik most kelletlen kilátásnak.

A meccsek során a nagyobb részben előforduló vereségek ellenére is jól éreztem magam, köszönöm a szervezést és az ellenfeleknek a játékot!

A WarpStorm Klub által szervezett 2019-es bajnokság első játéknapja febr. 10-én zajlott le, mégpedig 12 indulóval. A formátum Extended volt, a játékosok 4 fordulót játszottak svájci rendszerben.

A forduló végeredménye és listái:

A frakciók megoszlása az alábbi volt:

A részvételt mindenkinek köszönjük és gratulálunk az elért eredményekhez! Találkozunk a második játéknapon, áprilisban!

Az éves tabella az összesített állásról szóló cikkben található.

A WarpStorm Klub által szervezett 2019-es bajnokságban minden forduló első 10 helyezettje pontokat kap az alábbi táblázat szerint:

Az év végi összesítésbe minden forduló beleszámít, pontegyenlőség esetén pedig az összesen megnyert mérkőzések száma, majd a MoV határozza meg a sorrendet. Az összesített tabella végleges állása 6 forduló után a következő:

Mindenkinek köszönjük a részvételt és külön gratulálunk a dobogósoknak!

A frakciók megoszlását az egyes fordulókban a lenti diagram mutatja:

A szezon során a játékosok Drenus’ Art és Zsolt által felajánlott menő cuccokkal is gazdagodtak.

Az első hazai FFG National Championship 2017-ben nagy sikert aratott (és hazai győzelmet hozott), ezúttal pedig egy hasonló kaliberű rendezvényen játszhattunk, ami a 2018-as szezonból csúszott át 2019-re, valamint – az FFG versenystruktúra átalakítása miatt – valószínűleg az utolsó, nemzetközi mezőnyt felvonultató bajnokság volt, amit ilyen néven hoztak el nekünk a szervezők. A helyszínen véglegessé váló nevezőszám 92 volt, az első napon 6 fordulós svájci rendszerű versengés várt mindenkire, az itt legjobban szereplő 16 fő pedig másnap egyenes kieséses rendszerben folytathatta a tornát.

Itt az ideje, hogy a listám részletes bemutatását elhagyjam, hiszen az elmúlt 3 versenyemen pontosan ugyanezzel indultam:

Éppen ezért úgy éreztem, hogy van már annyi tapasztalatom vele, hogy kitűzhetek egy pontosan megfogalmazott minimális célt, ami pedig 4-2-es eredmény volt az első napon. Ez önmagában még nem garantál TOP16 férőhelyet, de jó MOV-val még az is elérhető vele, a TOP32-es tokennyereményeket pedig szinte biztosan megszerezhetőnek tartottam volna ilyen mérleggel (ezt biztos ki is lehet számolni rendesen, de annak nem ültem neki).

1. meccs: Misi

A játszótársam listája:

Sokat és/vagy nagyot lövő ászok, egy kis pseudo-Advanced Sensors beütéssel a koordináló szélhámos miatt. Hasonlók ellen voltak nehézségeim a korábbi versenyeken is, ahol a kulcs mindig ott volt, hogy bele tudok-e úgy állni az első lövéskörbe, hogy minél több tűzívvel minél nagyobb területet lefedek, ami által ellehetetlenítem, hogy ne kapjon legalább az egyik ellenséges hajó 2-3 másodlagos fegyveres lövést.

A magasabb Initiative érték elleni másik klasszikus fegyver a blokkolás, itt ezt tudtam bevetni, mert Dengar úgy lépett az első körben, hogy vagy az az opciója volt, hogy nagy gázzal előrenyomul, vagy elóvatoskodik egy lassú éles kanyarral. Ezt meglátva előreküldtem a rakétás Gamma Squadron Ace-t maximális sebességgel, a két másikat pedig hátul hagytam. A dolog be is jött, Dengar akció nélkül kapott be két protontorpedót.

Ezt elég nagy fájdalmakkal élte túl, nem sokkal utána pedig Fenn Rau-t sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom és fel is robbantanom. Eddigre a kockadobás átfordult, mert korábban Misi dobált nagyon jókat kézből, de innentől ez már rám volt igaz. Rhymer torpedója megmaradt, így belelőhettem a Punishing One-ba, a megmaradt bombázók pedig Jendon támogatásával legyűrték Lando-t.

Eredmény: győzelem (200-59)

2. meccs: Csaba

A játszótársam listája:

Talán két meccset játszottunk egymás ellen korábban, mindkétszer elég rendesen össze lettem csomagolva, illetve a Nordics TOP4-es sablonokat se a verseny után az asztal alatt találta Csaba (de én is erősebb lettem az utolsó találkozásunk óta, Dooku) így kemény párharcra számítottam. Az utánam mozgó, repozícionáló hajókon kívül még az tud nekem komoly fejfájást okozni, ha sokan van az ellenség. Ilyenkor a lock kikérése bajos, mert ha van elég hajója, simán eldughatja azt, akit kipécéztem, én meg két kis piros kockával csiklandozhatom a többieket, a másik gond pedig az, hogy egy TIE Bomber-t csak lőni kell, hogy elolvadjon, akik pedig sokan vannak, azok sokat lőnek, a többit a képzeletre bízom.

A támadók szerencsémre nem egy zárt swarm-ban közelítettek, hanem némileg széthúzva, ami azt jelentette, hogy nem tudták kellő mértékben össztűz alá venni egyik hajómat sem. Ezen felül ez egy olyan meccs volt, amikor minden olyan dolog, amire nem volt ráhatásom, tökéletesen nekem kedvezett. A másik Rhymer Focus nélkül alig dobott valamit a saját torpedójával, ellenben az enyémek nagyon is jól működtek dupla módosítással, aminek köszönhetően gyorsan megfogyatkozott a túlsó osztag.

Volt még később két helyzet is, amikor kb. 1 mm híján nem fért be egy manőverük, ezek közül pedig legalább az egyik nagyon jelentős volt, mert az múlt rajta, hogy bele tudtam lőni egy protontorpedót a jobb pozícióba igyekvő vadászba. Összességében nem játszottam rosszul, de a végeredmény sokkal könnyebb győzelmet sugall a valóságnál. Ekkora különbséghez rajtam kívül álló nüanszok vezettek, arról nem is beszélve, hogy az első körben – a sportszerűségen messze túlmutatóan – ellenfelem megengedte, hogy az első tárcsa felfedése után használjam Jendon képességét, ami nélkül sokkal nehezebb dolgom lett volna.

Eredmény: győzelem (200-0)

3. meccs: Marco (Olaszország)

A játszótársam listája:

TIE Phantom ellen nem sok babér termett számomra az elmúlt hónapokban, az én listám ellen igazán jól működnek, a dupla Punisher pedig szintén kemény dió (főleg a Trajectory Simulator érződött személyre szabott nehezítésnek az alakzatban mozgó bombázóim számára), de ott annyi könnyebbség van, hogy ha jól meg tudom lövöldözni őket, akkor annak eredménye is lesz előbb-utóbb.

A távolság szabályozása az első lövéskör előtt ebben a párosításban kritikus volt, de sajnos ebből én jöttem ki rosszabbul. Itt egyszerűen kikaptam azzal, hogy az ellenfelem jobban gondolkodott az elején. Én túl gyorsan mentem a második körben (máshogy nézve túl lassan, mert még gyorsabbat lépve lőhettem is volna két hajómmal legalább), míg ő okosan hátul tartotta a saját erőit. Onnan következett az immár általam elkerülhetetlen Proton Bombs, a hajóim mind-mind az adott helyzetben legpechesebb kritikus találatokat szenvedték el, a 4-es és 5-ös Initiative értékről durrogtató mészárosokra pedig még utolsó erejükkel se lőhettek vissza. Az tehát nagyon gyorsan eldőlt, hogy itt már valószínűleg nem nyerhetek, de nem adtam fel, hajtottam a lehető legkevésbé súlyos vereségért. Az ellenfelemben vagy ennyi volt ezen a találkozón, vagy nagyon kiengedett, de a két közepes hajóját néhány kör alatt aszteroidára blokkoltam, becsapdáztam és lelőttem a rongyosra szaggatott bombázóimmal és Jendon lövegeivel, csak sajnos volt egy Juke+Vader kombóval teljesen szabadon játszó Whisper a pályán, akivel egyedül lehozta a meccset úgy, hogy az első két körös túlgondolásom után nem kellett extra teljesítményt nyújtania. A Phantom pajzsait még lelőttem, de a végén túl sok kockázatot kellett vállalnom, hogy mégis megpróbáljam megfordítani az állást a lefelezésével, ezt pedig már nem bírták el a túlélőim. Szokatlan és kellemetlen volt olyan lista ellen játszani, ami a sebzései jelentős hányadát nem lövésekkel, hanem egyéb ügyeskedésekkel okozta.

Eredmény: vereség (117-200)                                        

4. meccs: Maciej (Lengyelország)

A játszótársam listája:

A néhai Parattanni kiötlője nem kevesebb, mint hat hajót pakolt fel, így a második mérkőzés kapcsán leírt okfejtés miatt még nehezebb helyzetben találtam magam. A mennyiség mellett a képességek is fenyegetőek voltak, ezzel a listával kapcsolatban az volt az érzésem, hogy arra született, hogy bármit csinál az ellenfél, azt tönkretegye. Végrehajtottál egy manővert? Gratulálok, mehetsz az aszteroidára! Hoztál egy értelmesebb Initiative értékű hajót? Zsír, kezelheted 0-ként! Kértél egy lock-ot vagy fókuszáltál? Távolsági Jam, hát nem dobod el rögtön?! Szóval nagyon sok mindenre kell figyelni egyidejűleg ellene, különben jönnek a meglepetések.

Torkil és Unkar meg is kapta a kismarék lock-ot, aztán lépkedtünk egymás felé – csak óvatosan. Az első lövéskör nem sikerült túl jól, de az Interceptorról azért sikerült pajzsot olvasztani, ekkor tehát még nem volt baj. Utána a Quadjumper lement 1 életre, itt pedig elkövettem azt a hibát, amiből aznap már nem tértem magamhoz. Barrage Rockets, 2 Hit, 1 Focus, valószínűleg fogják még lőni azt a Bomber-t, módosító nélküli 2 zöld kocka ellen elég lesz a 2 Hit, nem fog kézből 2 kitérést dobni... Hát, dobott itt, majd ugyanezzel a hajóval még kétszer a meccsen. Rhymer-t gyakorlatilag Unkar egyedül ölte meg lövésekkel és aszteroidára pakolással, amikre dobáltam szorgalmasan a Hit-eket. A végeredmény itt tükrözi a meccs szorosságát, egyszerűen idióta barom voltam, nem gondoltam végig, hogy mit veszíthetek és mit nyerhetek azzal, ha biztosra felrobbantom azt a hajót a Focus elköltésével, de esetleg könnyebben elpusztul az enyém. Ilyet egyszerűen nem szabad csinálni, sajnos kiderült, hogy időről-időre tudok olyan rövidzárlatot produkálni, ami a teljes versenyre is kihatással lehet az adott meccs kimenetele mellett.

Eredmény: vereség (127-154)

5. meccs: Bence

A játszótársam listája:

Mindketten 2-0 után csúsztunk vissza 2-2-re, nem a legjobb hangulatban zajlott a játék, amiben bőven benne voltam én is, ezért Bencétől még egyszer elnézést kérek. Whisper és a Juke már a nap folyamán egyszer elém került, a 3 bombázó pedig számottevő tűzerőt képviselt.

A találkozást elhúztam a pálya felém eső szélére, hogy a támadó birodalmi osztagnak át kelljen magát verekednie az aszteroidamezőn. Ez jó megközelítésnek bizonyult, fenn is akadtak többször a köveken, így felrobbant egy Bomber és másodikként Whisper is, Sloane admirális tehát nem fenyegette tovább a pilótáimat. A másodlagos fegyvereim megfogyatkozásával és a kialakult rossz pozíciómmal azonban a kezdeti előnyöm olvadni kellett, valamint a fáradtságom is kezdett kiütközni, amikor elfelejtettem tárcsát beállítani egy hajóhoz az egyik körben. A Lambda azért, hogy koordinálhasson, úgy mozgott egy alkalommal, hogy két körrel később nem tudott visszajönni a pályára, így sérülés nélkül esett le, szóval volt baj rendesen. Két Bomber maradt fent nálam, akiknek egészen az utolsó pillanatig eltartott, mire mindenkit megsemmisítettek a túloldalon.

Eredmény: győzelem (200- ~150?)

6. meccs: Milan (Szerbia)

A játszótársam listája:

Ismét 6 hajó (ami Iden Versio parancsnok miatt szinte 7-tel ér fel), ismét jó képességekkel, ezúttal pedig nagyrészt 4-5-ös Initiative értéken, amivel ez a párosítás még szinte rosszabbul nézett ki, mint a lengyel Scum csapat elleni. Versio és Howlrunner közt elosztottam a bemérésre fordítható kapacitásaimat, majd elkezdtem sokat helyezkedve közelíteni. Erre volt is helyem és időm, mert a TIE swarm a túlsó sarokban forgolódott, nem siettek belebonyolódni a konfliktusba.

Oda is értem, lőttem is, de ez a meccs épp az ellentéte volt annak, ahogy a második alakult, ugyanis itt hiába támadtam, minden nekem jött ki rosszabbul. Az első lövéskörben az ellenfelem űrszemétre állt, a saját hajóival pedig össze-vissza blokkolta magát, a 2-3 kockás támadásaival mégis annyit sebzett, hogy csak azon hajómon nem volt kártya, amelyiket nem lőtte. Én ezzel szemben hiába tudtam koncentrálni a tüzet, a három torpedó 13 kockáján (amiből 2X4 duplán, 5 pedig csak újradobással volt módosított) összesen sikerült 6 találatot összehozni, mellé volt még Lambda primary és Barrage Rockets is, de szinte eredménytelenül.

Ez a hátralévő időben ugyanígy folytatódott, ott már persze jóval kevésbé tudtam lefókuszálni komoly lövésekkel egy-egy hajót, de nem is jött össze semmi. A végeredmény pontosan nincs meg, de a különbsége emlékeim szerint tőlem eggyel kevesebb, a túloldalon pedig eggyel több fél hajóval megfordítható lett volna. Két TIE/ln fejezte be egy életen a játékot.

Eredmény: vereség (80?-106?)

Végeredmény

Az előzetes célkitűzésemet alulmúltam, a három győzelemmel a 33. helyre tudtam elérni, így éppen nem voltam jó még a TOP32-re sem. Tovább növeli a keserűséget, hogy ha megnyerem az utolsó meccset, akkor az így is meglévő 1505-ös MOV egyébként a 14. helyre elég lett volna, akitől pedig ott kikaptam, a leggyengébb 4 győzelmes lett, ezzel mindössze egy helyezéssel tudott elém kerülni, a 32. pozícióba ért oda. Még egy negatívum, hogy minden külföldi ellenfelemtől kikaptam, ami szintén rosszul mutat.

Összefoglalás és tapasztalatok

Elég komoly csalódást okoztam magamnak, nem is annyira a végeredménnyel, mint azzal, hogy milyen kezdés után sikerült milyen nagyot zuhanni, és még ezzel együtt is mennyire kevésen múlott a cut-ba jutás. Máskor és máshol persze nálam sokkal komolyabb játékosok is szerepeltek már rosszabbul is ennél, illetve ezzel nincs azért vége a világnak, mindenesetre nehéz megemésztenem a szereplésemet. A következő szolnoki verseny talán beillik majd egy kis rehabnak, régi-új helyen, új listával (ebbe már bele is csömörlöttem, a gyanúm szerint pedig már nem is fog beleférni 200 pontba a jan. 28-ára ígért pontfrissítés után), kisebb versenyen, önmagammal szemben támasztott „eredménykényszer” nélkül.

A beszámolót szerettem volna inkább pozitív megnyilvánulásokkal zárni, ezért most a szokásostól eltérően a végére hagytam a ranglista tetejéről és a magyar pilótatársak eredményeiről szóló részt. A TOP16-ba öt honfitársunk is bejutott, ami nagyon örömteli, egyben előrelépés is az előző Nationals-hez képest, ahol három magyarnak sikerült ugyanez (pedig akkor több hazai induló volt tudomásom szerint). Úgy gondolom, hogy ez jól mutatja, hogy közösségként ténylegesen fejlődtünk versenyszinten az elmúlt másfél évben, ahogy az is, hogy 36-ból 17-en legalább a meccseink felét megnyertük. Szintén szép adat, hogy összesen 96 alkalommal állt fel győztesen magyar játékos az asztaltól a swiss+cut párharcok során (ebben benne vannak az egymás elleni meccsek is, amiből nem tudom mennyi volt), valamint úgy hallottam, hogy a Hangar Bay-en is többen nagyon jól szerepeltek.

A fentieknél már csak az nagyobb büszkeség, hogy a trófeát megint sikerült itthon tartani, ezúttal Áron tudott előrukkolni egy parádés teljesítménnyel, amihez itt is gratulálok!

A szervezés méltó volt a 2017-eshez, a rendezők hibáján kívül beállt szombat reggeli szaharai körülményektől eltekintve minden nagyon patentül ment, ezért le a kalappal a befektetett munkáért!