Az első hazai FFG National Championship 2017-ben nagy sikert aratott (és hazai győzelmet hozott), ezúttal pedig egy hasonló kaliberű rendezvényen játszhattunk, ami a 2018-as szezonból csúszott át 2019-re, valamint – az FFG versenystruktúra átalakítása miatt – valószínűleg az utolsó, nemzetközi mezőnyt felvonultató bajnokság volt, amit ilyen néven hoztak el nekünk a szervezők. A helyszínen véglegessé váló nevezőszám 92 volt, az első napon 6 fordulós svájci rendszerű versengés várt mindenkire, az itt legjobban szereplő 16 fő pedig másnap egyenes kieséses rendszerben folytathatta a tornát.

Itt az ideje, hogy a listám részletes bemutatását elhagyjam, hiszen az elmúlt 3 versenyemen pontosan ugyanezzel indultam:

Éppen ezért úgy éreztem, hogy van már annyi tapasztalatom vele, hogy kitűzhetek egy pontosan megfogalmazott minimális célt, ami pedig 4-2-es eredmény volt az első napon. Ez önmagában még nem garantál TOP16 férőhelyet, de jó MOV-val még az is elérhető vele, a TOP32-es tokennyereményeket pedig szinte biztosan megszerezhetőnek tartottam volna ilyen mérleggel (ezt biztos ki is lehet számolni rendesen, de annak nem ültem neki).

1. meccs: Misi

A játszótársam listája:

Sokat és/vagy nagyot lövő ászok, egy kis pseudo-Advanced Sensors beütéssel a koordináló szélhámos miatt. Hasonlók ellen voltak nehézségeim a korábbi versenyeken is, ahol a kulcs mindig ott volt, hogy bele tudok-e úgy állni az első lövéskörbe, hogy minél több tűzívvel minél nagyobb területet lefedek, ami által ellehetetlenítem, hogy ne kapjon legalább az egyik ellenséges hajó 2-3 másodlagos fegyveres lövést.

A magasabb Initiative érték elleni másik klasszikus fegyver a blokkolás, itt ezt tudtam bevetni, mert Dengar úgy lépett az első körben, hogy vagy az az opciója volt, hogy nagy gázzal előrenyomul, vagy elóvatoskodik egy lassú éles kanyarral. Ezt meglátva előreküldtem a rakétás Gamma Squadron Ace-t maximális sebességgel, a két másikat pedig hátul hagytam. A dolog be is jött, Dengar akció nélkül kapott be két protontorpedót.

Ezt elég nagy fájdalmakkal élte túl, nem sokkal utána pedig Fenn Rau-t sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom és fel is robbantanom. Eddigre a kockadobás átfordult, mert korábban Misi dobált nagyon jókat kézből, de innentől ez már rám volt igaz. Rhymer torpedója megmaradt, így belelőhettem a Punishing One-ba, a megmaradt bombázók pedig Jendon támogatásával legyűrték Lando-t.

Eredmény: győzelem (200-59)

2. meccs: Csaba

A játszótársam listája:

Talán két meccset játszottunk egymás ellen korábban, mindkétszer elég rendesen össze lettem csomagolva, illetve a Nordics TOP4-es sablonokat se a verseny után az asztal alatt találta Csaba (de én is erősebb lettem az utolsó találkozásunk óta, Dooku) így kemény párharcra számítottam. Az utánam mozgó, repozícionáló hajókon kívül még az tud nekem komoly fejfájást okozni, ha sokan van az ellenség. Ilyenkor a lock kikérése bajos, mert ha van elég hajója, simán eldughatja azt, akit kipécéztem, én meg két kis piros kockával csiklandozhatom a többieket, a másik gond pedig az, hogy egy TIE Bomber-t csak lőni kell, hogy elolvadjon, akik pedig sokan vannak, azok sokat lőnek, a többit a képzeletre bízom.

A támadók szerencsémre nem egy zárt swarm-ban közelítettek, hanem némileg széthúzva, ami azt jelentette, hogy nem tudták kellő mértékben össztűz alá venni egyik hajómat sem. Ezen felül ez egy olyan meccs volt, amikor minden olyan dolog, amire nem volt ráhatásom, tökéletesen nekem kedvezett. A másik Rhymer Focus nélkül alig dobott valamit a saját torpedójával, ellenben az enyémek nagyon is jól működtek dupla módosítással, aminek köszönhetően gyorsan megfogyatkozott a túlsó osztag.

Volt még később két helyzet is, amikor kb. 1 mm híján nem fért be egy manőverük, ezek közül pedig legalább az egyik nagyon jelentős volt, mert az múlt rajta, hogy bele tudtam lőni egy protontorpedót a jobb pozícióba igyekvő vadászba. Összességében nem játszottam rosszul, de a végeredmény sokkal könnyebb győzelmet sugall a valóságnál. Ekkora különbséghez rajtam kívül álló nüanszok vezettek, arról nem is beszélve, hogy az első körben – a sportszerűségen messze túlmutatóan – ellenfelem megengedte, hogy az első tárcsa felfedése után használjam Jendon képességét, ami nélkül sokkal nehezebb dolgom lett volna.

Eredmény: győzelem (200-0)

3. meccs: Marco (Olaszország)

A játszótársam listája:

TIE Phantom ellen nem sok babér termett számomra az elmúlt hónapokban, az én listám ellen igazán jól működnek, a dupla Punisher pedig szintén kemény dió (főleg a Trajectory Simulator érződött személyre szabott nehezítésnek az alakzatban mozgó bombázóim számára), de ott annyi könnyebbség van, hogy ha jól meg tudom lövöldözni őket, akkor annak eredménye is lesz előbb-utóbb.

A távolság szabályozása az első lövéskör előtt ebben a párosításban kritikus volt, de sajnos ebből én jöttem ki rosszabbul. Itt egyszerűen kikaptam azzal, hogy az ellenfelem jobban gondolkodott az elején. Én túl gyorsan mentem a második körben (máshogy nézve túl lassan, mert még gyorsabbat lépve lőhettem is volna két hajómmal legalább), míg ő okosan hátul tartotta a saját erőit. Onnan következett az immár általam elkerülhetetlen Proton Bombs, a hajóim mind-mind az adott helyzetben legpechesebb kritikus találatokat szenvedték el, a 4-es és 5-ös Initiative értékről durrogtató mészárosokra pedig még utolsó erejükkel se lőhettek vissza. Az tehát nagyon gyorsan eldőlt, hogy itt már valószínűleg nem nyerhetek, de nem adtam fel, hajtottam a lehető legkevésbé súlyos vereségért. Az ellenfelemben vagy ennyi volt ezen a találkozón, vagy nagyon kiengedett, de a két közepes hajóját néhány kör alatt aszteroidára blokkoltam, becsapdáztam és lelőttem a rongyosra szaggatott bombázóimmal és Jendon lövegeivel, csak sajnos volt egy Juke+Vader kombóval teljesen szabadon játszó Whisper a pályán, akivel egyedül lehozta a meccset úgy, hogy az első két körös túlgondolásom után nem kellett extra teljesítményt nyújtania. A Phantom pajzsait még lelőttem, de a végén túl sok kockázatot kellett vállalnom, hogy mégis megpróbáljam megfordítani az állást a lefelezésével, ezt pedig már nem bírták el a túlélőim. Szokatlan és kellemetlen volt olyan lista ellen játszani, ami a sebzései jelentős hányadát nem lövésekkel, hanem egyéb ügyeskedésekkel okozta.

Eredmény: vereség (117-200)                                        

4. meccs: Maciej (Lengyelország)

A játszótársam listája:

A néhai Parattanni kiötlője nem kevesebb, mint hat hajót pakolt fel, így a második mérkőzés kapcsán leírt okfejtés miatt még nehezebb helyzetben találtam magam. A mennyiség mellett a képességek is fenyegetőek voltak, ezzel a listával kapcsolatban az volt az érzésem, hogy arra született, hogy bármit csinál az ellenfél, azt tönkretegye. Végrehajtottál egy manővert? Gratulálok, mehetsz az aszteroidára! Hoztál egy értelmesebb Initiative értékű hajót? Zsír, kezelheted 0-ként! Kértél egy lock-ot vagy fókuszáltál? Távolsági Jam, hát nem dobod el rögtön?! Szóval nagyon sok mindenre kell figyelni egyidejűleg ellene, különben jönnek a meglepetések.

Torkil és Unkar meg is kapta a kismarék lock-ot, aztán lépkedtünk egymás felé – csak óvatosan. Az első lövéskör nem sikerült túl jól, de az Interceptorról azért sikerült pajzsot olvasztani, ekkor tehát még nem volt baj. Utána a Quadjumper lement 1 életre, itt pedig elkövettem azt a hibát, amiből aznap már nem tértem magamhoz. Barrage Rockets, 2 Hit, 1 Focus, valószínűleg fogják még lőni azt a Bomber-t, módosító nélküli 2 zöld kocka ellen elég lesz a 2 Hit, nem fog kézből 2 kitérést dobni... Hát, dobott itt, majd ugyanezzel a hajóval még kétszer a meccsen. Rhymer-t gyakorlatilag Unkar egyedül ölte meg lövésekkel és aszteroidára pakolással, amikre dobáltam szorgalmasan a Hit-eket. A végeredmény itt tükrözi a meccs szorosságát, egyszerűen idióta barom voltam, nem gondoltam végig, hogy mit veszíthetek és mit nyerhetek azzal, ha biztosra felrobbantom azt a hajót a Focus elköltésével, de esetleg könnyebben elpusztul az enyém. Ilyet egyszerűen nem szabad csinálni, sajnos kiderült, hogy időről-időre tudok olyan rövidzárlatot produkálni, ami a teljes versenyre is kihatással lehet az adott meccs kimenetele mellett.

Eredmény: vereség (127-154)

5. meccs: Bence

A játszótársam listája:

Mindketten 2-0 után csúsztunk vissza 2-2-re, nem a legjobb hangulatban zajlott a játék, amiben bőven benne voltam én is, ezért Bencétől még egyszer elnézést kérek. Whisper és a Juke már a nap folyamán egyszer elém került, a 3 bombázó pedig számottevő tűzerőt képviselt.

A találkozást elhúztam a pálya felém eső szélére, hogy a támadó birodalmi osztagnak át kelljen magát verekednie az aszteroidamezőn. Ez jó megközelítésnek bizonyult, fenn is akadtak többször a köveken, így felrobbant egy Bomber és másodikként Whisper is, Sloane admirális tehát nem fenyegette tovább a pilótáimat. A másodlagos fegyvereim megfogyatkozásával és a kialakult rossz pozíciómmal azonban a kezdeti előnyöm olvadni kellett, valamint a fáradtságom is kezdett kiütközni, amikor elfelejtettem tárcsát beállítani egy hajóhoz az egyik körben. A Lambda azért, hogy koordinálhasson, úgy mozgott egy alkalommal, hogy két körrel később nem tudott visszajönni a pályára, így sérülés nélkül esett le, szóval volt baj rendesen. Két Bomber maradt fent nálam, akiknek egészen az utolsó pillanatig eltartott, mire mindenkit megsemmisítettek a túloldalon.

Eredmény: győzelem (200- ~150?)

6. meccs: Milan (Szerbia)

A játszótársam listája:

Ismét 6 hajó (ami Iden Versio parancsnok miatt szinte 7-tel ér fel), ismét jó képességekkel, ezúttal pedig nagyrészt 4-5-ös Initiative értéken, amivel ez a párosítás még szinte rosszabbul nézett ki, mint a lengyel Scum csapat elleni. Versio és Howlrunner közt elosztottam a bemérésre fordítható kapacitásaimat, majd elkezdtem sokat helyezkedve közelíteni. Erre volt is helyem és időm, mert a TIE swarm a túlsó sarokban forgolódott, nem siettek belebonyolódni a konfliktusba.

Oda is értem, lőttem is, de ez a meccs épp az ellentéte volt annak, ahogy a második alakult, ugyanis itt hiába támadtam, minden nekem jött ki rosszabbul. Az első lövéskörben az ellenfelem űrszemétre állt, a saját hajóival pedig össze-vissza blokkolta magát, a 2-3 kockás támadásaival mégis annyit sebzett, hogy csak azon hajómon nem volt kártya, amelyiket nem lőtte. Én ezzel szemben hiába tudtam koncentrálni a tüzet, a három torpedó 13 kockáján (amiből 2X4 duplán, 5 pedig csak újradobással volt módosított) összesen sikerült 6 találatot összehozni, mellé volt még Lambda primary és Barrage Rockets is, de szinte eredménytelenül.

Ez a hátralévő időben ugyanígy folytatódott, ott már persze jóval kevésbé tudtam lefókuszálni komoly lövésekkel egy-egy hajót, de nem is jött össze semmi. A végeredmény pontosan nincs meg, de a különbsége emlékeim szerint tőlem eggyel kevesebb, a túloldalon pedig eggyel több fél hajóval megfordítható lett volna. Két TIE/ln fejezte be egy életen a játékot.

Eredmény: vereség (80?-106?)

Végeredmény

Az előzetes célkitűzésemet alulmúltam, a három győzelemmel a 33. helyre tudtam elérni, így éppen nem voltam jó még a TOP32-re sem. Tovább növeli a keserűséget, hogy ha megnyerem az utolsó meccset, akkor az így is meglévő 1505-ös MOV egyébként a 14. helyre elég lett volna, akitől pedig ott kikaptam, a leggyengébb 4 győzelmes lett, ezzel mindössze egy helyezéssel tudott elém kerülni, a 32. pozícióba ért oda. Még egy negatívum, hogy minden külföldi ellenfelemtől kikaptam, ami szintén rosszul mutat.

Összefoglalás és tapasztalatok

Elég komoly csalódást okoztam magamnak, nem is annyira a végeredménnyel, mint azzal, hogy milyen kezdés után sikerült milyen nagyot zuhanni, és még ezzel együtt is mennyire kevésen múlott a cut-ba jutás. Máskor és máshol persze nálam sokkal komolyabb játékosok is szerepeltek már rosszabbul is ennél, illetve ezzel nincs azért vége a világnak, mindenesetre nehéz megemésztenem a szereplésemet. A következő szolnoki verseny talán beillik majd egy kis rehabnak, régi-új helyen, új listával (ebbe már bele is csömörlöttem, a gyanúm szerint pedig már nem is fog beleférni 200 pontba a jan. 28-ára ígért pontfrissítés után), kisebb versenyen, önmagammal szemben támasztott „eredménykényszer” nélkül.

A beszámolót szerettem volna inkább pozitív megnyilvánulásokkal zárni, ezért most a szokásostól eltérően a végére hagytam a ranglista tetejéről és a magyar pilótatársak eredményeiről szóló részt. A TOP16-ba öt honfitársunk is bejutott, ami nagyon örömteli, egyben előrelépés is az előző Nationals-hez képest, ahol három magyarnak sikerült ugyanez (pedig akkor több hazai induló volt tudomásom szerint). Úgy gondolom, hogy ez jól mutatja, hogy közösségként ténylegesen fejlődtünk versenyszinten az elmúlt másfél évben, ahogy az is, hogy 36-ból 17-en legalább a meccseink felét megnyertük. Szintén szép adat, hogy összesen 96 alkalommal állt fel győztesen magyar játékos az asztaltól a swiss+cut párharcok során (ebben benne vannak az egymás elleni meccsek is, amiből nem tudom mennyi volt), valamint úgy hallottam, hogy a Hangar Bay-en is többen nagyon jól szerepeltek.

A fentieknél már csak az nagyobb büszkeség, hogy a trófeát megint sikerült itthon tartani, ezúttal Áron tudott előrukkolni egy parádés teljesítménnyel, amihez itt is gratulálok!

A szervezés méltó volt a 2017-eshez, a rendezők hibáján kívül beállt szombat reggeli szaharai körülményektől eltekintve minden nagyon patentül ment, ezért le a kalappal a befektetett munkáért!