Bátran azt merem mondani, hogy nincs olyan X-Wing játékos, aki még soha egyetlen mérkőzésen sem szenvedett volna vereséget (kivéve, ha valaki élete első meccsét megnyeri, de ami késik, nem múlik), legyen bármennyire is jó versenyző. Hogyan lehetséges mégis az, hogy vannak kiemelkedő játékosok, akiket viszonylag ritkán győznek le, míg mások gyakran kikapnak, esetleg kifejezetten hullámzó a teljesítményük? A következőkben felsorolok néhány buktatót, amit meglátásom szerint az eredményes pilóták ügyesen el tudnak kerülni, én magam pedig a sikertelenül megvívott összecsapások után általában ezek között szoktam megtalálni a vereségem okát. A lista nincs gyakorisági vagy fontossági sorrendben, illetve az egyes pontok természetesen nem is teljesen függetlenek egymástól.

1. Vesztes mentalitással ülsz neki

Érdekes jelenség, hogy van, aki akár az ellenfelét, akár annak listáját meglátva előre kijelenti, hogy itt most ki fog kapni. Az önbeteljesítő jóslatok pedig közismerten erősek, tapasztalataim szerint többször jönnek be, mint a Lando crew. Érdemes ezt elhagyni, ha a listától félsz, honnan tudod, hogy aki játszik vele, az mennyire komoly használója, ha pedig az ellenféltől, mi a garancia arra, hogy nem pont most fog hibázni vagy nem épp most találsz rá egy kiváló játéktervre, amivel elcsíped?

2. Nem ismered a saját listádat

A 2019-es világbajnokságon látható volt, hogy bár mindig vannak kiemelkedően erős dolgok (hajók, pilóták, listák, kártyakombók, stb.), a legdivatosabbaknál sokkal szélesebb körből merítve is össze lehet rakni olyan – első ránézésre akár szuboptimálisnak tűnő – osztagot, amivel eredményes lehetsz. Ennek a kulcsa abban rejlik, hogy pontosan nézd át a tartalmát, értsd meg a működését, erősségeit, gyengeségét, ami pedig a legfontosabb: gyakorolj vele (akár saját kreálmányról, akár netlist-ről van szó). Elég lelombozó, amikor otthon megálmodod az új Parattannit, aztán a következő verseny első meccsén döbbensz rá, hogy a szabályok nem is teszik lehetővé a nagy trükköket, esetleg szabályos, csak épp a gyakorlatban működésképtelen az egész.

3. Nem ismered az ellenfél listáját

Ez már kicsit keményebb dió az előzőnél, hiszen amíg a saját listádat könnyebb begyakorolni, egészen sok dolog jöhet szembe az asztalon, mindenre felkészülni pedig szinte lehetetlen. Ehelyett amit tehetsz, hogy figyelemmel kíséred az aktuálisan legnépszerűbb dolgokat, valamint sokat gyakorolsz össze-vissza listák ellen is, amiket ha listatípusokba sorolsz, máris elkezdtél osztályozás szerint, szisztematikusan készülni egy-egy versenyre. Amikor pedig már ott vagy a sorsolás után, érdemes minél pontosabban memorizálni az ellenfél kártyáiról a képességeket, rákérdezni az esetlegesen nem egyértelmű interakciókra, valamint elkérni a számodra ismeretlen hajók tárcsáját egy gyors csekkolásra (mi a leghosszabb manővere, hogyan tud megfordulni, csupa kék vagy inkább csupa piros az összhatás – kb. ennyi az, amit én meg tudok nézni egy-két hajóra ilyenkor).

4. Koncepció nélkül mész bele a Turn Zero-ba

Ennek elkerüléséhez az első két pontban taglalt akadályt már sikerrel kell venni: egyrészt mindig átgondoltan kellene a saját listádhoz igazítani az általad hozott akadályokat, valamint a két lista egymás elleni várható erőviszonyai alapján kellene megtervezni az akadályok felpakolását és a saját hajóid felhelyezését. A jó hír, hogy ez is mind-mind gyakorolható és fejleszthető.

5. Játéktechnikai hiányosságaid vannak

Nagyon kellemetlen, amikor nagyon nem oda érkezik a hajó egy manőver után, ahova várnád (még könnyebb elérni, ha mondjuk Adaptive Ailerons vagy SupNat fűszerezi a mozgást) vagy sikertelen repozíció miatt akciót buksz, esetleg még komolyabb bajba kerülsz. Kevesen kezdik a játékot kiváló érzékkel a manőverezéshez, és szerintem ennek gyakorlására nem is a meccsek a leginkább megfelelő alkalmak. Számomra sokkal jobban bevált otthon, nyugodt körülmények közt letenni a playmat-et, „vakon” kitekerni egyes hajók tárcsáin valamilyen manővert, aztán egy másik – megegyező méretű– talpat kitenni oda, ahova szerintem érkezne a gép, a végén pedig ténylegesen lehelyezni a manőversablont a becslésem ellenőrzésére. Másik jó módszer lehet, ha – akár a szabályok adta lehetőségeknél sűrűbben – aszteroidákat terítesz szét a pályán és megpróbálsz egy hajóval minél kevesebb lépésből (nehezítésként akár repozíció nélkül) keresztüljutni a mezőn.

6. Túl vakmerően játszol/nem játszol elég bátran

Szerintem ehhez a játékhoz nem árt egy kevés egészséges pesszimizmus. Arra gondolok, hogy amikor pl. arról döntesz, hogy otthagyod-e a vadászodat az ellenség tűzívében egy BR helyett kért lock miatt, akkor jól kell mérlegelni a lehetőségeket. Alapvetően sokan hajlamosak elcsábulni és csak a lehető legjobb forgatókönyvet vizionálni, holott aki a legrosszabb kockajárással számol, azt kevésbé érik kellemetlen meglepetések. Ez önmagában szép és jó, de mi van akkor, ha a meccs a vége felé jár és hátrányban vagy? Lesz még annyi kör, hogy most még beleférjen az óvatoskodás? Mindenképp nyerni kell vagy a verseny egésze szempontjából jobb MoV-ot menteni? Vagy már az elején 3 körrel korábban harcba kellett volna bocsátkozni a bújtatott ászoddal? Az ilyen gondolatok cikázása közepette igazi kihívás jó döntést hozni, amire szerintem nincs is általános érvényű recept.

7. Nem vagy tisztában a meccs állásával

A második kiadásban eleve a korábbiakhoz képest kétszer annyi pontból játszunk, továbbá minden hajó fél életének lelövéséért jár a fél pontérték, így szörnyen nehéz fejben tartani, hogy adott pillanatban ki mennyi pontnál jár. Erre jó a nyomtatott lista, amin gyorsan meg tudod nézni, mi a helyzet – az a legtisztább, ha mindkét fél ismeri az aktuális állást. Nagyon rossz azért kikapni, mert nem jól tippeled meg, ki vezet és mennyivel, illetve jobb érzés úgy nyerni, hogy az ellenfeled is képben volt a helyzettel, de így is megverted.

8. Nagy előny birtokában kiengedsz

Arra is nagyon figyelni kell, hogy az ellenfeledet nem feltétlenül fogja demoralizálni, ha az elején a fél listáját leradírozod. Vannak, akik ilyenkor kettőzött figyelemmel folytatják a játékot vagy épp minden mindegy alapon, felszabadultan, akár nagy kockázatot vállalva játszanak tovább. A nagy fordítások és feltámadások mindig abból vannak, ha az előnyben lévő játékos ezt nem kezeli jól, lankad a koncentrációja, azt hiszi, hogy már nem kell részletesen végiggondolni, melyik akcióval jár a legjobban, hol merje otthagyni a hajóját, stb., aztán pedig jöhet az önostorozás, hogy a megnyert meccset kiengedte a kezei közül.

9. Nem tudsz összpontosítani

Lehet, hogy nem aludtad ki magad, két nagy tál marhapörköltet ettél reggelire egy üveg bikavérrel (a témáról íródó cikk lassan olyan lesz, mint Columbo felesége, pedig megint dolgoztam rajta több órát azóta, hogy utoljára beígértem a hamarosan érkezését), vagy semmi ilyet nem csináltál, csak egyszerűen húzós volt a hét, esetleg már az ötödik meccsedet játszod aznap egy fokozottan gondolkodós listával. Ha nem tudsz odafigyelni a játékra, nem kell sokat magyarázni a győzelmi esélyeidet.

10. Az ellenfeled egyszerűen jobban játszik

Van olyan, amikor nem vétesz látványos hibát, nem felejtesz el dolgokat, nem mennek félre a manővereid, egyszerűen csak annyival jobb terve van az ellenfelednek és annyival jobban ismeri a játékot, hogy megver. Előfordulhat, hogy még ha ismered is a listádat, ő háromszor annyit játszott vele, mint te magad, vagy lehet, hogy az X-Wing az egyetlen hobbija és simán piszok profi benne. Annyi biztos, hogy ilyen meccsen nem szégyen kikapni, inkább tanulni kell belőle és visszajelzésként felfogni, hogy van még hova fejlődni, ha szeretnél. Azt pedig itt is el lehet mondani, hogy bátran megkérdezheted a meccs után az ellenfelet, hogy szerinte mit rontottál el, mivel könnyítetted meg a dolgát – kevés játékos van, aki ilyenkor nem segítőkész.

+1: A kockadobások varianciája rosszul jön ki

Van ilyen és kész. A játék szerves része, hogy kockákat dobálunk, amiknek nem minden oldalán ugyanaz van. Lehet jobban játszani az ellenfélnél, lehet sok kockamódosítással dolgozó listát hozni, egyszerűen lesznek olyan meccsek, amikor a rossz végén állsz a valamerre lejtő dobásoknak. A kulcs szerintem az, hogy mennyire gyorsan tudatosítod magadban, hogy ez mégiscsak egy játék, aztán mennyire gyorsan nyugszol le utána (merthogy baromi frusztráló lesz) és milyen gyorsan tudod elfelejteni, hogy panaszkodás helyett már a következő meccsre koncentrálhass.

Remélem, hogy gondolatébresztő és gyakorlásra sarkalló irományt sikerült összehoznom, mindenkinek jó játékot!