Amikor majdnem 4 éve belekezdtem az X-Wing hajók gyűjtésébe, először vettem egy B-wing-et és egy TIE Bomber-t, aztán egy alapdobozt, majd kijelöltem még 3-4 gépet, amiket szerettem a filmekben, és azt terveztem, hogy ha azok megvannak, akkor leállok a további beszerzésekkel, mert el tudok én bőven játszogatni annyival is. Kb. másfél évvel később, amikor ehhez képest 30 db körül járhattam, a makettek elkezdtek kiszorulni a fiókokból és szekrényekből.

A dolog orvoslására – több játékostársamhoz hasonlóan – beruháztam egy IKEA-féle, DETOLF művésznevű üvegszekrényre, mert nem csak a hely szűke volt probléma, hanem az is, hogy a hajók egyébként piszok jól néznek ki, ezért kár fiókban tartani őket. Nyílt polcra nem merném kitenni őket, hiszen a Sötét Oldal nem alszik, tuti, hogy valami bajuk esne előbb-utóbb, de a vitrin ideális megoldásnak tűnt, sőt, az alapterülete elég kicsi, így kevés helyet foglal a lakásban.

Ez sokáig elegendőnek is bizonyult, de egy idő után annyira zsúfolt lett, hogy kezdett újra rosszul mutatni a helyzet, 75 db hajó már nem fért el szépen benne. Mivel még egy vitrint nem tudtam volna hova tenni, a bővítés, vagyis további polcok beszerelése mellett döntöttem – szintén nem a világtörténelemben először. A megoldási ötlet nem saját, de részletes leírást magyarul nem találtam róla, ezért a következőkben bemutatom, hogyan is lehet ezt kivitelezni.

Szükséges anyagok és elkészítés

A meglévő – és szorgos munkával túlzsúfolt – vitrinbe kelleni fog természetesen 4 db üveglap, ami 4 mm vastag, az eredetileg beszerelthez hasonlóan pedig érdemes lecsiszoltatni a peremét, hogy egységes és szép legyen. Nálam ez úgy működött, hogy elvittem egy polcot mintának az üvegeshez, aki egyből mondta is, hogy ez miként oldható meg. A méreteknél a szélességet az eredetivel megegyezőre (382 mm) kértem, azonban a mélységet kicsivel megnöveltem (297 mm), mert az új tartók elég picik lesznek, és természetesen el kell kerülni, hogy az üveg ezek közé beeshessen.

A tartókat huzalfeszítő vagy drótkötélszorító becenévvel lehet megtalálni, ebből 16 db-ra volt szükség, méretét tekintve olyanra, ami ráillik a vitrin kb. 6 mm vastag „csontvázára”, én 1/4” méretűt találtam. Ezeket lehet többféleképpen is igazítani, némi csiszolás után pl. be lehet próbálkozni szürke festék spray-vel, hogy kevésbé csillogjon. Ezzel én nem foglalkoztam, ellenben minden elem mindkét szárából zsebflexszel (vékony fémfűrésszel is tökéletes) levágtam 8 mm-t, mert azt a csillogásnál csúnyábbnak találtam, hogy nagy csavarvégek álljanak ki az anyákon túl. Ha valaki ennek nekifog – de egyébként nem gyakorlott csavardaraboló –, annak annyi tanácsom van, hogy vágás előtt rá kell hajtani egy anyát mindegyikre, ami majd letekerve visszametszi a darabolás közben könnyen megsérülő menet végét.

Ha ez megvan, akkor nincs már hátra, mint kipakolni a vitrint, elszörnyülködni, hogy ennyi hajó árából hány hetes tengerparti nyaralást lehetett volna megfinanszírozni, eközben pedig gondosan kimérni az eredeti polcok közti felezőpontokat, és ezekre rászorítani a huzalfeszítőket.

Annak érdekében, hogy az üveglapok ne a fém felületen karistolódjanak, vágtam még 1 mm vastag parafalapból apró háromszögeket, ami puha (de alig látszódó) alátámasztásként szolgál.

Miután ezzel is elkészültem, letakarítottam a polcokat, mindent visszapakoltam és már mehettek is be a hajók a megduplázott hasznos alapterületű látványhangárba.

Ha egyszer elszánom magam egy LED-es világítás beszerelésére, arról is mindenképp beszámolok, aki pedig hasonló vitrintuningba fogna, annak jó üvegezést!