Az egyik ok, amiért belekezdtem az X-Wing hajók gyűjtésébe, hogy szerintem piszok jól néznek ki, valamint az a véleményem, hogy a népszerűség tekintetében több más játékkal (pl. Imperial Assault, Legion, stb.) szemben – és pl. az Armada-hoz hasonlóan – itt nagy előny, hogy a makettek készre festve érkeznek, tehát azonnal hadrendbe állíthatók a kibontás után.

Mindezzel együtt időnként felmerül az emberben az igény, hogy egyedivé tegye a gépeit, illetve néha a gyári festés nem is tökéletes, amit okozhat kisebb-nagyobb elcsúszás a mintában (pl. a kasztni színe ráhúzódik a pilótafülkére), vagy egy félresiklott színválasztás. Utóbbira a magam részéről még csak egyetlen példát láttam, ez pedig Darth Maul Sith Infiltrator-a, a Scimitar. Ugyan a Baljós árnyakban nem szerepel túl sokat, de kiegészítésként az FFG-s art és a Battlefront II modell segítségével azért ki lehet venni, hogy a minta két szürkéje meglehetősen közel áll egymáshoz, összességében pedig elég jól néz ki a színpaletta.

Ehhez képest az X-Wing makett esetében sikerült egy sápadtarcú rettenetet megvalósítani. Addig még éppen stimmel a dolog, hogy a hajótest külső részei sötétebbek, a belső minták pedig világosabbak, viszont maguk a színek szerintem nagyon messze vannak az eredetitől és az esztétikustól egyaránt.

Ezt látva úgy döntöttem, hogy mielőtt versenyre vinném, megpróbálom egy kicsit pofásabbra varázsolni a Sith beszivárgót. Úgy terveztem, hogy nem kerítek túl nagy feneket az átfestésnek, csupán a szörnyen világos részeket mázolom át egy sötétebb szürkére. Vannak, akik az FFG hajók átfestésébe szappanos vagy akár vegyszeres lesikálással és teljes újraalapozással fognak bele, azonban én már két korábbi festésnél is azt tapasztaltam, hogy ez nem is feltétlenül szükséges.

Kaa’to Leeachos Z-95 vadásza

A versenyeken Howlrunner által kormányzott TIE/ln Figter

Ezeknél a kisebb felületeknél bőven elégnek bizonyult akrilfestéket több, egészen vékony rétegben felvinni, majd lelakkozni az elkészült hajót. Főleg akkor lehet ez érdekes, amikor nem cél a teljes borítást újrapingálni, csak mondjuk a minta egy részét szeretnénk átszínezni – ahogy a Scimitar esetében is.

Szükséges anyagok és eszközök

Festékek közül Citadel-t használtam, de természetesen bármilyen más, hasonló célra készült akrilfesték (pl. Vallejo) is megfelel. Mivel hosszú folyamatra készültem, nem szerettem volna színt keverni, hogy ne kelljen a megszáradás – újrakeverés – nem lett pont ugyanolyan – káromkodni kell – stb. problémakörrel vacakolni, ezért az itthon lévő szürkék közül választottam ki a legszimpatikusabbat. A befutó végül a Mechanicus Standard Grey lett, ehhez pedig egy kis „folyékony tehetséget” (Nuln Oil-t) társítottam.

Ecsetből szintén Citadel márkájúakat alkalmaztam (Layer S és M), amiket Imperial Assault figurákhoz vettem, és számomra teljesen jól beváltak. Lakkból egy matt Vallejo-ra esett a választásom, amit ugyancsak az említett figurákra szoktam felfújni.

Elkészítés

A jó felület elérésének titka az intenzív hígítás (amihez egy hozzáértő tippje alapján felforralt, majd szobahőmérsékletűre visszahűtött vizet szoktam használni), ami egyben azt is jelenti, hogy nem lehet megúszni jónéhány réteg felvitelét. Talán itt jön ki ennek a módszernek az újraalapozással szemben meglévő hátránya, mivel az első réteg várhatóan már-már elbizonytalanítóan csúnya lesz.

Ha itt nem adja fel az ember, akkor rámehet a második (szintén leheletvékony) réteg, ami ugyancsak meglehetősen foltos lehet, de itt már azért érezhetően elindul a vágyott szín felé a dolog.

A harmadik réteggel az egységes, foltmentes szín gyakorlatilag elérhető, az alábbi képen pedig már az azt követő Nuln Oil kezelés nyoma is látható.

A foltmentességre törekvő festés közben túl körülményes lett volna a panelek közti vonalak érintetlenül hagyására is ügyelni, ezért inkább utólag húztam vissza őket, de nem céloztam meg azt, hogy a fekete szín ne hagyja el a „vájatokat”. Helyette bőkezűen adagoltam a Nuln Oil-t, hogy mindenhol szép, jól definiált vonalakat kapjak, majd az éleket egy utolsó, negyedik Mechanicus Standard Grey réteg felkenésével egyidejűleg tisztáztam le.

Innen nem volt más hátra, mint a Sienar Design Systems nevében matt lakkal lefújni a hajót. A permetezés idejére a peg-et betekertem maszkolószalaggal, hogy megőrizze az eredeti felszínét. Ha valakit zavar, hogy az ablakok ezzel valamennyit veszítenek a fényességükből, egy kis hígított Citadel Ardcoat bevetésével orvosolhatja a dolgot (én nem tartottam szükségesnek).

A végeredmény valójában az inverz színkombinációja annak, amit szerintem eredetileg kapnia kellett volna ennek a makettnek, azonban playmat-re téve nekem (és Sheev Palpatine-nak) így is sokkal jobban tetszik az „utána” állapot, mint az „előtte”.

A leírás fő célja az volt, hogy megmutassa a kevesebb néha több elvét követő, legegyszerűbb megközelítést, ezzel pedig bátorítsa azokat, akik eddig nem mertek hozzálátni a hajók egyedivé varázslásához. Ha valaki hasonló átfestésbe fogna, annak jó mázolgatást!