Mielőtt rátérnék a jelen cikk bevezetésére, elnézést kérek azoktól, akik a cím alapján az emberek hagyományos elkészítési módjához kapcsolódó írásos vagy esetleg filmes dokumentációért jöttek, mert őket ki kell ábrándítanom: itt most elkészülés helyett inkább a versenyekre való felkészülésről, annak is magán a játékon kívüli részéről lesz szó.

Az már többször előkerült X-Wing versenyekkel kapcsolatban, hogy persze, nem jó, amikor előtte való éjjel a szomszédban lagzi van, illetve legyen az embernél víz, mert szomjas lesz, valamint nem célszerű közben dupla adag marhapörköltet megenni pacallal és túrós csuszával. Ezeken túl viszont nem találkoztam még olyan írással, ami kifejezetten szellemi sportként tekint a játékra és konkrétan azzal foglalkozik, hogy a kártyák és listák minél szélesebb körű ismeretén, a manőverek és formációk gyakorlásán, valamint a nagy meccsrutin megszerzésén túl mi is kell ahhoz, hogy az ember eredményes legyen, továbbá jól bírjon végig koncentrációval egy 4-5, esetleg még több fordulós rendezvényt. Márpedig ha valakinek minden meccse időre megy, az alkalmanként – a Turn Zero-t is beleszámítva – 80-85 perc játékot, így pl. egy ötmeccses ligafordulón összesen 6,5-7 óra összpontosítást jelent, amit személyes véleményem szerint már egy átlagos munkanapon produkálva is büszke lehet magára bárki.

Meglátásom szerint ahhoz, hogy tényleg jól érezze magát a játékos, és el tudja érni a maga számára kitűzött célt, külső és belső feltételeknek egyaránt teljesülniük kell. A külsők közül talán a legfontosabb a jó sorsolás, valamint a jó helyezéshez egy kis marék szerencse (ha valaki nyert már 4-5 fordulós versenyt úgy, hogy egész nap egyszer sem mákolt be semmit, azt kissé kétkedve fogadom). Ezekre kevés ráhatásunk van, viszont a belsők már annál inkább kezelhetők. Utóbbiakat szét lehet bontani a játékban (szabályismeret, döntéshozás, szemmérték, stb.) való kitűnésre, ill. a fiziológiai állapotra, amiben végigtoljuk a napot (bele lehetne még keverni azt is, hogy ki milyen magánéleti vagy szakmai helyzetben van és az ezekkel kapcsolatos gondolatokat mennyire tudja félretenni játék közben, de ez már nagyon-nagyon messzire vinne).

A fenti összetevők közül ezúttal a versenyek közbeni élettani állapotot nagyban befolyásoló alvás-ivás-evés hármasról szeretnék megosztani néhány gondolatot, méghozzá két felvonásban (itt és most konkrétan az első kettőről). A cikkpáros egyik pillére a még nyáron elérhető kérdőív, melyre 41 válasz érkezett. Ismét nagyon köszönöm azoknak, akik szántak rá az idejükből! Az innen származó eredmények mellé hozzáértő(nek tűnő) emberek irományaiból is szerettem volna beemelni tényleges tanácsokat szellemi sportversenyek során való táplálkozással és folyadékpótlással kapcsolatban. Kimondottan az X-Wing-re vonatkozóan – nem meglepő módon – nem jött szembe ilyen, ezért a sakkot választottam a forráskeresés alanyának. Ennek az oka, hogy bár azt nem ismerem közelről (életemben egyszer voltam sakkedzésen, de nem lett az én világom, pedig biztos nem rossz egyébként), de tudomásom szerint ott is arról szól a dolog, hogy egy-egy ember mérkőzik meg egymással az asztal két felén, közben pedig feszülten gondolkodnak, néha arrébb tesznek dolgokat, a végén pedig valaki nyer (vagy nem, mert ott döntetlen is van). Ezt már kellő mértékű hasonlóságnak találtam, kiegészítve azzal, hogy ott is vannak versenynapok, amiken több meccset játszanak zsinórban. Létezik olyan tanulmány [1], amely szerint a sakkversenyek résztvevőiben hasonló élettani folyamatok játszódnak le, mint a lövészetben, motorsportban vagy golfban versengőknél, a párhuzamot fenntartva tehát elmondható, hogy a kompetitív X-Wing is igénybe veszi a szervezetet.

Nézzük is, hogyan alakult az általam elvégzett „kutatás” és milyen ajánlásokat találtam a témában.

A kérdőív kitöltői

A válaszadókat megkértem, hogy néhány általános kérdésben is nyilatkozzanak, így nagyjából be lehet lőni, hogy a versenyzéssel való kapcsolatuk milyen.

Legtöbbjük 3-nál több, de 4-nél kevesebb éve jár versenyekre, utánuk közel azonos létszámban voltak a több, mint 1, 2 és 4 éve versenyzők, valamint néhány igazi veterántól és a kompetitív X-Wing-be épp becsatlakozótól is érkezett kitöltés.

A versenyzés gyakoriságát tekintve látható többségben voltak, akik kb. havonta egyszer vesznek részt ilyen eseményen, utánuk a nagyjából kéthavonta egyszer, majd a havonta kétszer versenyzők következtek.

Bár nagyon nehezen skatulyázható és osztályozható dolog, azt is megpróbáltam összegyűjteni, hogy ki milyen szellemben megy neki egy tornának. Itt négy kategóriát adtam meg:

• Teljesen „casual”: Csak azért járok versenyre, mert ott játszhatok másokkal, az eredmény a legkevésbé sem érdekel.
• Inkább „casual”: Nem elsődleges a helyezés, de azért minden meccsen keresem a módot, hogy nyerjek.
• Inkább „eredménycentrikus”: Fontos a helyezés, szeretnék minél előrébb végezni, de végső soron ez csak egy játék, lesz, ami lesz.
• Teljesen „eredménycentrikus”: Minden versenyre úgy megyek, hogy első szeretnék lenni, nemzetközi megmérettetéseken is részt veszek és ott is mindig igyekszem minél tovább jutni.

Az alábbi diagramon látható, hogy a két véglet a legkevésbé jellemző, aki már versenyzésre szánja az idejét, az szeretne minél előrébb végezni, vagy legalábbis az egyes meccseknek nem feltartott kézzel, hanem győzelmi szándékkal ugrik neki.

Alvás

Az alvás a pihenés tökéletes formája, mind a fizikai, mind a szellemi fáradtság megszüntetéséhez és a következő kihívásokra való felkészüléshez ideális tevékenység.

A kérdőívet kitöltők körében az egész napos versenyek előtti legjellemzőbb alvásmennyiség az 5-6 óra, amit a 7-8 követ, a többi válaszlehetőséget pedig elenyésző számban jelölték meg.

Érdekes látni, hogy az alvásmennyiséggel egyébként csak 44% (18 fő) elégedett, ők azok közül kerültek ki, akik 5-6 vagy 7-8 órát szundikálnak a nagy nap előtt. Nem elégedett ugyanakkor 54% (22 fő), közülük a legtöbben az 5-6 órás alvásukat keveslik.

Több, mint a kitöltők fele (23 fő, 56%) jelenleg is tudatosan alakítja a versenyek előtti alvási szokásait vagy gondolja úgy, hogy azzal sem tudna jobb eredményeket elérni, van viszont 17 válaszadó (41%), aki szerint jobban menne neki a játék, ha jobban odafigyelne erre.

A jelen cikkpáros három fő témaköre közül talán az alvással kapcsolatban a legnehezebb tanácsot adni, mivel egyrészt egyénenként igen változatos az ajánlott időtartam, továbbá ez tipikusan az a téma, amit nem azzal lehet megoldani, hogy a versenyek napja előtt majd odafigyelek és 10 óra alvással kompenzálom, hogy a legutóbbi ligaforduló óta amúgy átlagosan 5 óra jött össze éjszakánként.

Ahogy említettem, a saját mennyiségükkel elégedetlenek közül legtöbben az 5-6 órás kategóriába tartoztak. Véleményem szerint ez pont az az intervallum, amiből életvitelszerűen jó kikerülni, tapasztalatból tudom, hogy ha az ember át tud igazolni a rendszeresen 7-8 órát alvók táborába, az érezhető javulást tud eredményezni abban, hogy mire képes akár versenyeken, akár hétköznapokon. Ugyanennél a kérdésnél az egyéb lehetőséget egyszer választották, itt a játékostárs az alvás hossza mellett annak minőségére hívta fel a figyelmet, ami szintén nagyon lényeges, hiszen más az, ha az ember fekszik 8 órán keresztül és közben a szomszéd kedvenc bandájának diszkográfiáját veszi végig, vagy szenved a vacsorára begyűrt szakajtónyi töltött káposztától, mint az, ha alszik mondjuk csak 7 órát, de azt ideális körülmények között.

Az internet tele van „X+Y tipp a jobb alváshoz”-jellegű írásokkal, amiknek egy része szerintem nettó sületlenség és/vagy nem is kivitelezhető (pl. „ne legyél stresszes” és hasonlók). Van viszont egy része, ami akár be is válhat (pl. állíts be ébresztő mellé lefekvő csipogást is és próbáld meg azzal rábírni magad, hogy minden nap ugyanakkor feküdj le; a lefekvés előtt fél-egy órával ne erőltesd a különböző képernyők bámulását, stb.), ezeknek érdemes lehet adni egy esélyt. Szerintem ebben a kérdéskörben nincs általános formula, mindenkinek magán érdemes kikísérleteznie, hogy mi működik nála és mi nem.

Folyadékpótlás

Mivel az emberi test jelentős arányban folyadékból, illetve hát vízből áll (különböző források különböző értékeket adnak meg és nyilván egyénenként is változik), ezért könnyű belátni, hogy ha eltűnik az emberből az, amiből az ember van, akkor az embernek az nem lesz jó. Már csak az a kérdés, hogy mit és mennyit érdemes inni.

A válaszadók szinte mindegyike fogyaszt vizet a versenyek közben, ezt követi közel azonos számú esetben a kávé és az energiaital, több mint negyedük pedig üdítőket is iszik. Néhányan bevágnak egy kis célzóvizet is kézremegés ellen, illetve olyan is akad, aki otthon készít magának innivalót. Az átfedéseket nem vizsgáltam, mert pusztán az egyes italok népszerűségére voltam kíváncsi, nem arra, hogy pl. a kávét vagy a gyümölcslevet szokás inkább energiaitallal felütni.

A bevitt (alkoholmentes) folyadék mennyiségét illetően messze a legtöbben (26 fő, 65%) 1-2 l közt isznak meg egy verseny alatt, jóval kevesebben (8 fő, 20%) 2-3 l-t, ennél többet vagy kevesebbet pedig csak néhányan.

A saját maga által megivott mennyiséget 31 válaszadó (76%) tartja kielégítőnek, egyetlen sokallja (neki könnyebb változtatni ezen, nyugodtan megállhat 3 l-nél), hatan (15%) viszont kevésnek érzik. Utóbbiak közül öten az 1-2 l-es mennyiségről gondolják, hogy alulmúlják folyadékpótlási szükségletüket.

A kitöltők többsége (29 fő, 71%) jelenleg is tudatosan alakítja a versenyek alatti ivászati szokásait vagy gondolja úgy, hogy azzal sem tudna jobb eredményeket elérni. Mellettük 12 válaszadó (29%) szerint viszont jobban menne neki a játék, ha jobban odafigyelne arra, hogy milyen folyadékot fogyaszt és mennyit.

A szomjúság érzete mutatja ugyan, hogy a szervezetnek folyadékra van szüksége, de ez már egy olyan tünet, ami valójában késői jelzés a dehidratáltság felismeréséhez. A szomjúság felismerése előtt már elveszhet annyi folyadék a szervezetből, ami elég a szellemi teljesítőképesség romlásához, pl. a rövidtávú memória legyengüléséhez [1] (az X-Wing játékban pedig simán meccseket lehet veszíteni azért, mert elfelejtünk dolgokat), továbbá a potenciális fejfájás [2] sem segít sokat. Versenyen a folyadékvesztés tipikus útja a verejtékezés, amit sok tényező befolyásol (pl. a 2019-es Nationals-en már az első meccs előtt kiittam egy másfél literes ásványvizet a tatooine-i állapotok miatt), ezért nehéz általános tanácsot adni az ajánlott folyadékmennyiséggel kapcsolatban. Talán a legjobb az, ha az ember saját jellemzőihez és a körülmények alkalmazkodva mindig törekszik arra, hogy ne is érezze magát szomjasnak. Az szerintem egy működőképes ivászati stratégia, hogy a versenyt már helyből hidratáltan kezdjük, ezt az állapotot pedig inkább sűrűn, de alkalmanként kis mennyiségű bevitt folyadékkal igyekezzünk fenntartani, ne pedig kétóránként fél flakon vízzel.

Egy 72 sakknagymester bevonásával készült felmérés [1] alapján a mérkőzések közben leggyakrabban fogyasztott italok az ásványvíz, a gyümölcslé, a tea, a kávé és esetleg a sportital. Utóbbit túlzásnak találom (egyébként nem csak én [2]), hiszen az tele van olyan dolgokkal, amit sokkal komolyabb fizikai teljesítmény leadásához méreteznek.

A kávéval az a helyzet, hogy némileg kockázatos a fogyasztása: egyrészt egyénenként is változik, hogy kire hat általában pozitívan és kire negatívan, de még egyazon személy szervezete sem feltétlen fog mindig ugyanúgy reagálni rá. Az anyagcserét ugyan élénkíti, tehát elvileg segítheti a tápanyagok felszívódását, ugyanakkor nagyobb mennyiségben vagy pusztán üres gyomorra fogyasztva rövid aktívabb periódus után negatív irányba fordul át a hatása [2]. A cukros energiaitallal szintén az a probléma, hogy rövidtávon megdobja az éberséget és az aktivitást, de utána mindezek az eredetitől még alacsonyabb szintre esnek vissza [3]. Mivel kávét és energiaitalt soha nem iszom, ezekről nem tudok személyes tapasztalatokat megosztani.

A koffeinmentes tea jó választás lehet, mivel hidratál, szénhidrátot is tartalmazhat, és az íze miatt többeknek könnyebb belőle nagyobb mennyiséget letolni [2, 4]. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a finomított cukorral való ízesítést nem ajánlom - majd az étkezésnél látszik, hogy azzal miért kell óvatosan bánni.

Az alkohol a többi, koncentrációra gyakorolt káros mellékhatásán túl dehidratáltsághoz is vezet, tehát épp ellene dolgozik a kívánatos vízivásnak [2]. A Beerwing-et egyszer próbáltam, a 2018-as krakkói System Open verseny második napi mellékeseményén annyira összehaverkodtunk az egyik lengyel ellenfelemmel, hogy meghívott egy pohár sörre, amit illendőségből eszembe sem jutott visszautasítani. Annyi rémlik, hogy akkora mennyiségnek nem éreztem számottevő hatását a hátralévő meccsek során.

Az ital hőmérsékletéről lehet pár szót ejteni, mivel a túl hideg folyadékot a szervezetnek fel kell melegítenie, ami megterheli azt, tehát gyakorlatilag felesleges stresszt okozunk magunknak vele [3]. A saját tapasztalatom is ezt erősíti meg: nagyon elvetemült dolognak hangzik nyári melegben langyos teát iszogatni és érzésre is sokkal jobb a hideg üdítőt nyakalni, mégis az előbbivel sokkal jobban tolerálható a hőség, hiszen az a belső fűtőrendszerünket nem kapcsolja fel még pluszban.

A magam részéről az egész napos versenyeket az elmúlt másfél évben már 3 l ásványvízzel a táskámban szoktam megtámadni, amihez nyáron gyakran csapok egy kulacs saját készítésű gyümölcsös, néha zöldséges (bébispenót + uborka + alma + banán + narancslé + méz) smoothie-t is. Mióta így csinálom, a folyadékpótlással nem igazán érzem, hogy gondom lenne, bár a 2019-es XTC második napjának végére azért így is eléggé megzuhantam és ott még a fejem is megfájdult emlékeim szerint. Összességében ez mégis semmi azokhoz az évekhez képest, amikor fele ennyi vizet sem ittam, mert akkoriban rendszeres volt, hogy a sima egy napos, ötmeccses ligafordulók végére fejfájással küszködtem.

A következő részben az étkezés témakörét fogom hasonló formában körüljárni, addig is aludjatok és igyatok sokat és jól – közben meg persze X-Wing-ezzetek is!

Megjegyzés: A cikkben foglalt gondolatok természetesen nem helyettesítik a professzionális orvosi vagy táplálkozás-szakértői diagnózist vagy tanácsadást.

Felhasznált irodalom

[1] Baglione, R.H. (2007): Nutritional practices of chess grandmasters

[2] Klein, M. (2008): The grandmaster diet

[3] van Delft, K. (2010): A fish before the game? On nutrition, doping and chess

[4] Markushin, Y. (2010): Chess diet: eat or play?