Mivel 2019-ben az I. fordulónak beszámított – és számomra csúfos szerepléssel végződött – Nationals-t leszámítva még nem jelentem meg a Ligán, már nagyon szerettem volna részt venni, így a munkaügyekkel való leterheltségem ellenére beleszuszakoltam a naptárkámba a dolgot (nem volt jó ötlet). Az sem tette könnyebbé a vasárnapot, hogy már előző estétől kezdve olyan időjárás volt, amitől Csavardi Samu még az „életkedv” szót is úgy elfelejtené, mint Szméagol a kenyér ízét meg a fák szuszogászát. Összesen 24-en indultunk aznap, a verseny 5 svájci fordulón át zajlott, Hyperspace rendszerben (emlékeim szerint én először voltam ilyenen).

A seregösszeállítást a legutóbbi alkalomhoz képest egész picit változtattam: Wedge-től még egy pontnyi Initiative előnyért elvettem a Crack Shot fejlesztést, mivel a korábbi versenyeken úgy láttam, hogy képtelen vagyok kihasználni. A mostani versenyre végül ez lett a pontos listám:liga

Wedge támadásakor a védekező csak eggyel kevesebb zöld kockával dobhat. A dobások befolyásolásának (pl. a kockaszám változtatása, újradobás, eredmény hozzáadása/eltörlése, stb.) nagy értéke van a játékban, így sokat segít, ha egy pilóta minden egyes támadásakor elvehet egy kockányi kitérési esélyt a célponttól. Wedge ráadásul nem a mozgékonyság értékét csökkenti, hanem ténylegesen kockát vesz el, tehát a 0 kockával védekező hajók range 3-ban sem dobhatnak a range bónusz miatt zöld kockával. A lázadás legjobb pilótája által kormányzott T-65 X-wing elmaradhatatlan felszerelése a Servomotor S-foils, ami aktiváció előtt állítható, zárt állapotban pedig a támadóérték 1-gyel való csökkentéséért cserébe Boost (vagy Focus-ból linkelhető piros Boost) akcióval egészíti ki a lehetőségeket.

Norra képessége, hogy amennyiben védekezéskor range 0-1-ben van tőle ellenséges hajó, akkor egy evade eredményt hozzáadhat a zöld kockáihoz. Ez a direktben hozzáadott eredmény nagyon hasznos tud lenni, különösen egy 1-es mozgékonyságú BTL-A4 bombázón. Fejlesztése egy Ion Cannon Turret, amivel range 1-2-ben lehet lőni 3 kockával. A torony jellegzetessége, hogy az átpréselt találatok közül az első egy sima Hit-et okoz, míg az összes többi Ion tokeneket pakol a védekezőre. A Veteran Turret Gunner kiválóan passzol hozzá, ugyanis ez a lap lehetővé teszi, hogy egy elsődleges lövés után az Y-wing tornyával durranthasson még egyet a pilóta.

A másik Y-wing pilótája „Dutch” Vander képessége, hogy miután akcióból lock-ol valamit, R1-3-ban kioszthat egy másik lock-ot is egy baráti hajónak ugyanarra a dologra (legtöbbször persze hajóra). Fejlesztésként ő is egy ionágyút és egy vuki toronykezelőt kapott.

Az UT-60D U-wing hajóspecifikus fejlesztése a Pivot Wing konfiguráció, ami aktiváció előtt kapcsolható át, és zárt állásban a védekező érték 1-gyel való csökkentése ellenében megállás után 90° vagy 180°-os fordulót tud végrehajtani vele a hajó. Az ennél is izgalmasabb trükköt Leia Organa, az Alderaan hercegnője tudja, aki – amennyiben nem felejtjük el a körök végén szépen visszaforgatni a Charge tokeneket – leghamarabb 3 körönként az aktivációs fázis elején úgy dönthet, hogy abban a körben minden hajónk fehérként kezelheti a felfedett piros manővereket.

A lista mellé a szokásos egy nagy és két közepes aszteroidát vittem.

1. meccs: Misi

Két erős ász, a Reaper-t pedig nem érdemes blokkolni, sem rákenődni (sőt, a Death Troopers miatt a közelében sem jó lenni). Az Initiative-különbség miatt nem volt kérdés, hogy Wedge Vader és Soontir előtt fog lépni.

Nem cifráztam túl a dolgot, elkezdtem előrefelé óvatoskodni minden hajómmal, igyekeztem minél szélesebb területet lefedni tűzívekkel, hogy az arc-dodge kevésbé legyen könnyű az ellenfélnek.

Soontir a pálya szélén nagy gázzal elhúzott, hogy a sarokból visszafordulva a lázadók mögé kerüljön, így nekem a Sötét Nagyúr adott célponttá vált. Amire egyikünk sem számított, hogy Voldemort Vader idejekorán elkezdi a 4 kockán blank-halmozást, majd a közelebb merészkedő bombázóval be is tudom egyből ionizálni, ezt követően pedig meglepő gyorsasággal meg is semmisül a kiszámíthatóvá vált hajó. Innentől nekem lejtett a pálya, és bár – elsősorban Soontir vagánykodása miatt – a fél listám nekem is beletört a dologba, a Birodalom nem tudott már visszakapaszkodni.

Eredmény: győzelem (200-101)

2. meccs: Jani

Az első és a második szolnoki fordulóban egyaránt gyalázatos vereséget mért rám a B-wing-ek gazdája, ezért most újfent egy másik megközelítéssel álltam bele a meccsbe – ezúttal a „Mi’csiná’sz te nemnoooormális?” című performanszt villantottam elő. A recept a következő:

1. Tegyük el a két Y-wing-et az eseményektől lehető legtávolabbi sarokba, hogy véletlenül se érjenek időben fontos helyre.
2. Felejtsük el oldalra fordítani az első körben az U-Wing-et, mert úgy még akár csalinak is jó lett volna és el lehetne vele gyorsan pucolni a bombázók felé.
3. Rendezzük el úgy Wedge-et, hogy az U-wing és az aszteroida is akadályozza a repozícióban, így ő se tudjon elszaladni Norra szoknyája mögé.
4. Figyeljük, ahogy Wedge a lenti képen az első lövéskörre beáll R3 aszteroida mögé fókuszáltan: az első lövés 1 Hit, 1 Blank, a védekezés 1 Focus, 3 Blank (Focus elköltve, védve); a második lövés 3 hit, a védekezés 1 Focus, 3 Blank...

5. Miután megkóstoltuk, amit készítettünk, itt már bátran össze is törhetünk: az U-wing-et levehetjük nagyjából a következő körben, fűszerezésként az X-wing végigtáncolhatja fehér 2 előrékkel az előtte sorakozó aszteroidákat, miután a gazdája sorban elfelejti, hogy stresszes, majd a két Y-wing-hez is jöhet a biztosító értékbecslője (nem tartott sokáig a munkája, anyagárban vették át a roncsokat).

Eredmény: vereség (0-200)

3. meccs: Zoli

Szokatlan lista, megjegyezni nem nehéz, de a fejvadászoknak sok élete van, mozgékonyak és nagyot lőnek (a Firespray elöl harap, hátul rúg, és Boost-ol a közepe), Fenn pedig fejlesztés nélkül is Fenn.

A két Firespray kivárt, több lehetőséget is nyitva hagyva maguk előtt, míg Fenn jobban előremerészkedett a szélen. Wedge ismét teljesen indokolatlanul mozgott, leszakadt a többiektől, külön úton járva egy R3-as (vagy akadályozott) lövésváltást is bevállalt, amiben 2-2 pajzsot vesztettek a felek, csak a dolognak megvolt az a szépséghibája, hogy egy T-65-ösön annyi az összes. A következő ballépés az S-foils átfordításának elfelejtése, ami miatt elesett a Boost lehetőségétől, amivel kimehetett volna egy R1-es lövésből, ez a meccs eddig tartott neki (Attack Wing beszámoló esetén mondhatnám, hogy addig se húzta, mint egy vörös zubbonyos névtelen gépész). A másik oldalon Fenn is belepusztult a verekedésbe, de persze előtte igen komoly károkat okozott az osztagomban, amelynek maradékait a két Firespray jóízűen fogyasztotta el desszert gyanánt.

Eredmény: vereség (68-200)                                          

4. meccs: Kristóf

A 4 Fang Fighter-rel kapcsolatban egy erős angol játékos (mármint jól rakja le az akadályokat, aztán ügyesen lépked a hajókkal, azt nem tudom, mekkora pofont ad), Oliver Pocknell bebizonyította, hogy versenyképes listának tekinthető (bár szerintem ő nem ezeket a pilótákat használta, de az itteni összeállítás is érdekes, Old Teroch pedig kifejezetten kellemetlen ellenfél).

Mivel eddigre már egészen agyonnyomott hangulatban voltam, az asztrofotók készítéséről megfeledkeztem. A lényeg úgy nézett ki, hogy a söpredék sietett előre, a lázadás óvatosan közelített, majd kritikus pillanatban az egyik Fang-nak nem fért be egy Barrel Roll, ezért felbomlott a rendszerük, Old Teroch leesett, utána pedig a generic pilóták elbuktak a képzettebb (és menő nevekkel felruházott) lázadókkal szemben.

Eredmény: győzelem (200-45)                                      

5. meccs: Visszaléptem a küzdelemtől (jól jött ki, hogy másodmagammal tettem így, tehát nem kellett páratlanul hagynunk a mezőnyt az utolsó körre).

Végeredmény

A 2-2-vel a 19. helyen végeztem. A forduló győztese a második ellenfelem, Jani lett, aki mögött a szolnoki WarpStorm Klub két másik tagja végzett a dobogón, amihez gratulálok! Már csak azért is érdemes tehát ellátogatni a szolnoki versenyekre, mert ellenük is próbára tehetitek a játéktudásotokat.

Összefoglalás és tapasztalatok

Nagyon tanulságos nap volt, ezúttal nem annyira a játék szempontjából, mint inkább olyan értelemben, hogy megláttam, milyen állapotban nem kellene erőltetnem a versenyzést. Már az elején kimondottan zaklatott voltam a munkahelyi ügyeim miatt, ami teljes dekoncentráltsághoz vezetett (volt olyan meccs, ahol az elején azt se tudtam kinyögni, hogy kinél legyen a kezdemény, mert nem fogtam fel, hogy ha átadom, akkor nem én lépek előbb). Ez nagyon rányomta a bélyegét az egész ottlétemre, a 3. meccs után erősen fontolgattam, hogy hazajövök dolgozni, de végül a negyedikről még meggyőztem magam. Remélem, hogy az ellenfeleim mókáját nem rontottam el teljesen azzal, hogy egész máshol voltam gondolatban (akiét igen, az egyrészt bátran jelentkezzen egy Balaton szeletért, másrészt pedig megígérem, hogy legközelebb keményebb ellenfél leszek :)

Ami viszont jó hír, hogy az akkori fellegek átvitt és meteorológiai értelemben is eltűnni látszanak, ha minden jól megy, akkor legközelebb már fizikai és mentális valómban is ott lehetek a playmat szélénél. Minden bizonnyal most van itt az ideje két nagyot lépni hátrafelé, végiggondolni, hogy miért is szeretem ezt a játékot, az talán majd segít kikecmeregni a Nationals óta tartó szédelgésből, valamint újra megtalálni a helyemet az X-Wing-ben, mert jelenleg úgy érzem, hogy kicsit meghaladt engem ez az egész. Már csak azért is szükség van erre, mert nagyon közeleg a hazai csapatverseny, ahol az elveszett ARC-170 fosztogatóinak kapitányaként kell helytállnom, utána pedig csak párat kell aludni (a pontos szám nyilván attól függ, hogy ki mit szed) a lengyelországi csapatversenyig, az European Championship-ről nem is beszélve. A célok tehát – bár még némileg formálódnak – nagyrészt adottak, pozitív X-Wing mentalitásra fel, Ti is játsszatok jókat és soha ne dobjatok blank-et (csak aszteroidára és aknára)!

U.i.: Ja, és ezt a blog-szerű valamit is látványosan elhanyagoltam az elmúlt hónapokban, de vannak új terveim nem csak versenybeszámoló-jellegű cikkekhez, a nyáron várhatók ilyesmik is.