A tavalyi volt az első év, amikor a magyar közösség X-Wing csapatot tudott kiállítani a különféle játékokat tömörítő ETC (European Team Championships) versenyre. Az X-Wing azóta ebből kivált, az ötfős csapatok nemzetközi vetélkedése önállósodott, egy X-Wing Team Hungary pedig ezúttal is összeállt, hogy képviselje hazánkat az XTC-n.

A menet úgy nézett ki, hogy minden frakcióból csak 1 lehetett minden csapatnál, mivel pedig nálunk a lázadók és a söpredékek helyből foglaltak voltak, a maradékból a Galaktikus Birodalom került hozzám. A listaleadási határidő után az összes csapat összeállításait egyidejűleg nyilvánosságra hozták, hogy fel tudjunk készülni a párosításokra. A mi esetükben ez úgy nézett ki, hogy minden csapat esetében rangsoroltuk a potenciális ellenfeleket, hogy az aktuális 5 közül melyik ellen éreznénk a legnehezebbnek a meccset (5), illetve melyik lista ellen indulnánk a legnagyobb győzelmi eséllyel a sajátunkkal (1). Nálam a nyáron kétszer kipróbált, háromfős osztag lett a befutó, amivel Győrben 3-1, Szolnokon pedig 1-3 eredményt sikerült produkálni. E gyalázatos tényeket (a gyakorlás mennyiségét és eredményességét is értve alatta) Rafy, a csapatkapitányunk – Kenobi mester diplomáciai érzékét porba tiporva – úgy tárta a nyilvánosság elé a verseny előtti esélylatolgatás során, hogy „nem volt zökkenőmentes a felkészülés”.

Hát, nem volt, az EB közeledtével pedig egyre biztosabb lett, hogy nekem nem az lesz a fő esemény, hanem a csapatverseny, mert egyrészt tudom magamról, hogy 2 nap alatt 10 meccs után nem leszek már annyira éhes a játékra, másrészt pedig oda listám sem igazán volt. A csapatlistákon végignézve az is világossá vált, hogy valószínűleg nem kell a TOP4-re törnünk (egyébként 2 napra osztott 10 meccs svájci rendszer volt cut nélkül, viszont a TOP akárhány akkor is egy kézzelfogható dolog), de azt egyértelműen kijelöltem magamnak, hogy utolsók egyszerűen nem lehetünk, kizárt, hogy 1-2 gárdát ne tudjunk megelőzni. Az mondjuk kapásból pozitívum szerintem, hogy ki tudtunk állítani 5 embert anélkül, hogy angol szuperjátékosok vagy futószalagon gyártott lengyel topversenyzők importjára szorultunk volna, ahogy az több „nemzeti” csapatnál is megfigyelhető volt.

Úgy számoltam, hogy a saját teljesítményem a gyér felkészülés után nyilvánvalóan nem lesz makulátlan (főleg ászokkal, ahol elég egy jó blokkot kapni, és odavan 60-70 pont, valamint a tűzerő harmada), de a mindenkori minimumok minimuma, azaz a napi 3-2 most is érvényes volt, összességében tehát szerettem volna több meccset nyerni, mint veszíteni. Mivel valószínűleg jó darabig nem lesz újra ilyen, a Sith rend kedvéért beteszem megint a pontos listám leírását, hátha valaki szeret ilyeneket ismételve olvasgatni:

Darth Vader képessége, hogy miután végrehajt egy akciót, egy Force token elköltésével végrehajthat egy újabbat, ebből pedig három is van neki, így elég tisztességes akcióhalmozásra is képes lehet. Ezzel persze óvatosan kell bánni, mert körönként csak egy Force tölthető vissza, így könnyen fel lehet azért élni a készletet. A hajó beépített Advanced Targeting Computer-rel rendelkezik, aminek hála elsődleges fegyverrel +1 kockával lőhet és még egy sima Hit-et Crit-re is fordíthat. Fejlesztésként szerepel egy Fire-Control System, amivel támadáskor lock-olt ellenfél ellen egy kocka újradobható (ebben az esetben viszont a lock nem költhető el), továbbá egy Afterburners, amivel meccsenként kétszer, 3-as vagy gyorsabb manőver végrehajtása után végrehajtható egy Boost akció (akár stresszes állapotban is). Ez arra a piszkos trükkre is jó, hogy amennyiben az öreg elveszíti az akciófázisát (pl. átmegy egy aszteroidán vagy gázfelhőn), de teljesen kifért a manővere, akkor Force elköltésével akciózgathat tovább.

Soontir Fel báró a játék egyik legmozgékonyabb, kiválóan repozícionálható vadászgépét vezeti: a TIE Interceptor Autothrusters képességével bármilyen akció után előadhat egy piros Boost vagy Barrel roll akciót. Maga a pilóta a lövöldözések előtt belenézhet a Bullseye kukkerébe, ha pedig abban ellenséget lát, akkor maga mellé csaphat egy Focus-t, ezzel a dupla repozíció után sem marad token nélkül. Fejlesztései plusz egy életért egy Hull Upgrade, ill. egy Predator, amivel Bullseye arc-ban lévő védekező ellen újradobhat egy piros kockát.

TIE/sk Striker-nek az Adaptive Ailerons képességével alapvetően mindig, amikor nem stresszes, a manővertárcsa felfedése előtt végre kell hajtania egy Boost-hoz hasonló fehér manővert. Duchess ezzel szemben teljesen felszabadítja a képesség használatát, stresszesen is bevetheti, ill. stressz nélkül is dönthet úgy, hogy nem él vele az adott körben. Ő is kapott egy Hull Upgrade fejlesztést, továbbá az apósülésre beültette az Ötödik Fivért, akitől ezért cserébe kapott egy Force tokent, amit támadáskor Crit-re fordításhoz is használhat a sima Hit helyett. A listaválasztás címkével prezentált kínlódás és csapatfárasztás során még egy Crack Shot is felkerült, hogy meccsenként egy támadás során, Bullseye arc-ban lévő ellenfél 1 db Evade eredményét semlegesíthessem az összes kockamódosítás után. Ez utólag jó döntésnek bizonyult, mert a 19 másik csapat 95 listájából talán 1 db volt 193 ponton (194-esből sem rémlik sok), tehát nekem bőven elfélt ez a lap.

A három mozgékony ász mellé két nagyobb és egy közepes aszteroidát vittem, hogy lehessen velük folyosókat zárni alpha strike-ra építő listák ellen, amíg én majd ügyesen eljárkálok körülöttük, valamint a swarm-ok ellen is kellenek a nagy cuccok, ami felbonthatja a formációjukat.

1. meccs: Kai Krupp (Németország)

Több hajó, mint nálam, több élet és piros kocka, mint nálam, de az Initiative előny és a bid nálam, ami segít, hogy a Bullseye trükközést ne engedjem – egészen, amíg nem ionizálnak be. Előzetesen a második „legkönnyebb” matchup volt a saját rangsorolásomban.

Anakin gyorsan előretört – túl nagy volt a lelkesedése, 1 életre lement (akkor már mondjuk le is eshetett volna, de az élet nem habostorta). A tűzíveket aránylag jól sikerült kerülgetnem, legalábbis nem arról szólt a dolog, hogy az ellenfél nem tudta kiválogatni, hogy a 3 célpont közül kire lőjön.

Volt egy elhúzódó vita, ahol én letettem Vader-t Plo Koon mögé, csak ahogy Kai a másik Jedi hajóját felvette, rossz helyre rakta a sablont, amire Vader sarka ráért, onnan rácsúszott a Delta peg-jére, majd elővezette, hogy akkor szerinte nem fért ki a manőver. Mivel semmit nem lehetett hitelesen visszacsinálni, a bíró dobott nekünk egy kockát, ami nekem adott igazat, amiről őszintén meg is vagyok győződve, hogy kezdettől fogva nálam volt, de azért mégis hagyott bennem némi rossz érzést. Vader cserébe olyat belevert a rosszarcú Jedi mesterbe, hogy az rögtön be is ionizálódott, a következő körben pedig visszamenőleg kiosztódott rá a 66-os parancs. Elhunyt még Anakin és Kenobi fele is lement, nálam pedig Soontir és Vader feleződött le, tehát a végén én álltam jobban.

Eredmény: győzelem (124-69), ami utólag még inkább felértékelődött, hiszen az ellenfelem néhány nappal később megnyerte az Európa-bajnokságot egy birodalmi listával

Csapateredmény: vereség – Ketten tudtunk nyerni, a legtovább húzódó meccs vége előtt 2-2-re álltunk, de csak 2-3 lett belőle, pedig igazán nagy fegyvertény lett volna, ha rögtön az egyik – előzetesen és papíron – legerősebb csapatot elcsípjük (akik ezt megerősítve ezüstérmesek lettek a végén), arról nem is beszélve, hogy azzal az USA lett volna a következő ellenfelünk.

2. meccs: Carlo Tozzi (Olaszország)

Ha van nálam egy Soontir-Vader, és a túloldalon is van egy Soontir-Vader, és én lépek előbb, azt valószínűleg nem kell sokat magyarázni, hova vezet, nem véletlenül kapott 5-ös számot az előzetes preferencia-sorrendemben.

Az elején Soontir kiment megblokkolni az ellenVader-t de az enyém nem tudta megsebezni úgy sem, hogy kettőnk közül nekem volt akcióm, de cserébe én sérültem, ami meg is adta az irány a következő, kb. 35 percre. Ez alatt még egyszer volt egy jó blokkom, de ezt leszámítva csak asszisztáltam az egyébként kiválóan játszó ellenfelem szórakozásához (Carlo egyébként az EB-n bejutott a cut-ba, tehát nem mondhatom, hogy könnyű úton kezdtem az XTC-t).

Eredmény: vereség (0-200)

Csapateredmény: vereség – A győzelemtől messze voltunk, 1-4 oda, de legalább a becsületgól meglett.

3. meccs: Tomasz Sobieszek (Wales)

Sok tűzív, nagy helyet lefognak fizikailag és lövésekkel is, nagyon sok élet, nem egyszerű. Otthon a 3-as helyre jelöltem.

Az ellenfelem nem akart játszani, egyenesen végigrepült az én oldalamig, ahol megfordult és vissza. Ebben pár körig nem voltam biztos, aztán beláttam, hogy esélyesen azt hiszi, hogy most akkor ezt csináljuk 75 percig, aztán majd jól lenyom final salvo-ban. A bajom csaj az volt, hogy egy alkalmam lett volna oldalba kapni, arról lemaradtam, utána viszont rossz helyre sodródtam és onnan nem tudtam jól lövöldözésbe bonyolódni, ezért inkább felültem a hintára – gondolva, hogy nem baj, ha itt nem lesz sok lövés, én akkor is nyerek, ha egyszer látok rá 3 hajóval egy másikra, ha én nem sérülök közben, akkor jó vagyok. Persze ez nem így lett, a pálya közepén kezdtünk dulakodni, ami nekem nem volt túl jó, egy hajót körökön át 1 életen kergettem, mire a végén meglett, de az utolsó dobásából nyert még fél hajónyi pontot, amivel épp kikaptam.

Eredmény: vereség (76-104)

Csapateredmény: vereség – Itt volt a legkomolyabb mélypont (gondoltam ezt akkor), 0-5-ös porba tiprás.

4. meccs: Lorenzo Marasca (Skócia)

Az úgy volt, hogy a felkészülés során 1-es helyre tettem a skót opciók közül ezt a listát, tehát masszív égés lett volna befürdeni ellene (persze itt nincs semmi képzavar, húzódjanak a kordon mögé), hiába mentem oda elég feldúltan az előző meccs miatt.

Az meg úgy volt, hogy Rey az első 3 lövéskörben nem jutott szóhoz, és bár azt olvastam a receptkönyvben, hogy a Falcon az elsődleges célpont, mert „Rey nagyon g*ci ám”, én mégis a kíséretének mentem neki, mert úgy adódott, hogy őket tudtam püfölni. És nem sérültek. És egy életen futkostak. És visszajött Rey. És hiába volt meg Soontir-nak 1-2 kör kivételével mindig a Bullseye. És hiába volt a lövéseim fele R1, képtelen voltam dobni valamit, de persze, amikor véletlen rálátott egy hajó Vader-re, akkor a kézből 2 Hit ellen csak Blank jutott, aztán ott tartottunk, hogy rögtön oda a fele.

Nagyon rossz meccs volt, nem szoktam gyakran szidni és soha földhöz vágni a kockákat, se azon gondolkodni egész végig, hogy ez volt az utolsó X-Wing meccsem, de itt ez mind megvolt. Szegény ősskót ellenfelem is bizonygatta, hogy amúgy sokkal jobban játszottam, de ez valószínűleg azért volt, mert nem lett volna kedve a padlóról összepecálni a dolgait, ha esetleg felrúgnám az asztalt, hatását tekintve pedig inkább kontraproduktívnak találtam. Rossz volt, már közben sem voltam büszke a hozzáállásomra, utólag meg csak romlott a helyzet – remélem, Lorenzo legalább a gyorstalpalóban magáévá tett magyar káromkodásokat tudja majd hasznosítani egyszer.

Eredmény: győzelem (111-?)

Csapateredmény: győzelem – Végre valami történni látszott, 4-1 lett ide, amivel sikerült kicsit féket tenni a lavinára.

5. meccs: Janne Niinivaara (Finnország)

A megelőző tanakodás végén ez lett a 2-es számú „mennék ellene” lista, amit felpakolás után erősen átértékeltem – a többi biztos még gázabb volt.

A nagy korsó sör által üzemi hőmérsékletre hűtött ellenfelem a Vader oldalán lévő vadászt két hosszúlépés + Boost segítségével küldte a Sith blokkolására, csak ehhez én nem asszisztáltam, inkább megálltam mindhárom hajómmal előtte/mellette, onnan pedig nem volt az a Concordia Arcleszedés, ami megmentette volna, 1 hajót 0 sérülésért levenni pedig sose rossz. Innen azért már sűrűbb lett a dolog és én is húzgáltam már sebzéseket, de egész jól ment az arc dodge, egy módosítatlan Soontir lövéssel pedig lemákoltam a Mining TIE-t is (dobott szegény több Focus-t is, csak előtte magát blokkolta, így nem ment vele sokra). Három hajóval már ő is kevésbé volt agresszív, én pedig nagyon ráértem új pozíciókat keresni a következő lövésekhez. Ez el is jött, egy Fang kártyájára Vader lövése után ráhúzott egy kismarék sebzést, majd elhangzott, hogy „It’s dead”. Nem vette le, de a szabály szerint nem is kell, ha Soontir még lő, szóval elkezdtem lőni a másikat, aki aszteroidán túl volt, már Bullseye sehol, sőt még Duchess is odalőtt, persze esélytelenül. Ezt követően felvette a 3 tárcsát, majd amikor kérdeztem, hogy a halottat nem-e venné le, közölte, hogy 1 életes. Még megkérdeztem, hogy akkor szerinte mi a búbánatért lőttem volna a másikra, annyit mondott, hogy bocsi, ez van. A következő körben lelőttem az egyéletes élőhalott hajóját, az én kettőmmel pedig elfutottam a fenébe az ő kettője elől, mert ezek után nem volt kedvem játszani vele tovább este fél 9-kor.

Eredmény: győzelem (134-106)

Csapateredmény: győzelem – Végül sikerült megmenteni a napot egy igazán nagy kudarctól, emlékeim szerint 3-2 lett nekünk.

Összefoglalás és tapasztalatok

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy is vélekedjek a napról. Volt két nehéz meccsen szerzett győzelmem, valamint egyszer lejátszottam az ellenfelemet, de ott a győzelem ellenére is olyan keserves volt az egész, hogy annak kevésbé tudtam örülni, a két vereség pedig szintén frusztráló játékokból jött ki. A csapatra nézve az első három forduló után elkeserítően nézett ki a helyzet, csak lefelé csúsztunk, onnan inkább pozitív volt, hogy fel tudtunk állni (végül 10 győzelem és 15 vereség lett a mérleg). Úgy mentem aludni, hogy ha másnap semmi komolyabbat nem tudunk hozni, de legalább ezt az eredményt megismételjük, akkor a saját kívánságom teljesül, és az utolsó helyre nem a Hungary felirat kerül (sőt, akár a 15-16. hely környékén is versenyben lehetünk). A következő részből kiderül, mennyire sikerült ezt megvalósítani.