Az előző nap a Vörös Ötös által szervezett Red Squadron Open-en való felemás (de inkább gyenge, ugyanakkor nagyon tanulságos) szereplésem ellenére a körülmények alakulása miatt utolsó utáni beugróként én is bekerültem erre a versenyre, amin 16-an indultunk. Először svájci rendszerben folyt le 4 forduló, majd az ezt követően az első két helyen álló versenyző játszhatott egy döntőt a végső győztes cím elnyeréséért. Néhány hiányzótól eltekintve Magyarország jelenlegi legjobb játékosainak jelentős része jelen volt, így a mezőny nagyon erősnek ígérkezett, de azért szerettem volna nem leszerepelni. Úgy álltam a dologhoz, hogy 2 győzelemmel ilyen társaságban már nem lehet okom panaszra, ha pedig 3-at is sikerülne elcsípni, akkor bőven elégedett lehetek.
Az előző napi összeállításnál maradtam, mivel abban volt eddig a legtöbb gyakorlásom, ezért bíztam benne, hogy ez előbb-utóbb kifizetődik és van esélyem vele elérni a kitűzött célt (illetve este erőm sem lett volna már átpakolni a táskámat, de a fő ok azért szerencsére nem ez volt). Aki olvasta a Red Squadron Open-ről szóló beszámolómat, az bátran ugorja át a következő két bekezdést, de a rend kedvéért azért itt is bemutatom a pontos listámat:
Major Rhymer képessége, hogy az általa hordozott torpedók és rakéták range-követelményét ±1 range mértékben megváltoztathatja. Kapott is ehhez egy Adv. Proton Torpedoes kártyát, aminek 1 töltése van és lock-olt ellenfélre lőhető ki 5 kockával (amiből egy sima Hit Crit-re fordítható), viszont míg alapesetben csak range 1-ben működik, Rhymer range 0-2-ben használhatja. A három Gamma Squadron Ace egyikét Barrage Rockets fegyverrel szereltem fel, ami fókuszált állapotban 3 kockás támadásokra ad lehetőséget range 2-3-as távolságra, a másik kettőre pedig egy-egy 2 töltéses Proton Torpedoes került, ami lock-olt célpont ellen 4 kockás támadást tesz lehetővé range 2-3-ra, a támadás során pedig szintén Crit-re fordítható egy sima Hit.
Colonel Jendon meccsenként kétszer az aktivációs fázis előtt úgy dönthet, hogy az adott körben minden baráti hajó csak R3-on kívül lock-olhat, amivel meg lehet érkezni az első lövéskörbe úgy, hogy már nem akkor kell lock-ot kérni. Persze így az ellenfél is gyorsan képbe kerül azzal, hogy melyik hajója van a legnagyobb veszélyben, a taktikáját pedig ehhez igazíthatja, tehát nem mondható, hogy verhetetlenné teszi a listát ez az előny (bár kétségtelenül jó képesség és sokat segít).
- meccs: Tomi
Két nagyon mozgékony és erősen védekező hajó, ezekhez képest igen sok élettel (ezek miatt persze nagyon drágák is). Ha pedig valamivel volt esélyem kárt tenni bennük, akkor az a sok torpedólövés. Ami ellenem szólt, hogy utánam léptek (a kezdeményről való döntést odaítélő dobást elvesztettem, ezért még Ryad is Rhymer után mozoghatott, amit hátrányként értékeltem).
A két hajó két oldalról közelített. A lock-okat a szürke gépben hasító Rexler kapta, de a négy Bomber közepes sebességgel mozgott, amit sajnos a Defender meg tudott kontrázni egy 5 előre + Boost kombóval, így az első lövéskörben csak egy primary lövést kapott. Itt úgy döntöttem, hogy a listám egy részével inkább Ryad ellen fordulok, amit Jendon képességének gyors második használata után egy kis torpedózás követett. A piros Defender elég komoly sérüléseket szenvedett, így innentől érdemesnek láttam rázúdítani, amit csak tudok: a Lambda megblokkolta, a Bomberek pedig olyan sortűz alá vették, hogy még a telefonomon is elmászott a fehéregyensúly.
A felém irányuló támadásoknál a kockák nem voltak túl hatékonyak, ellenben a védekező dobások elég jól pörögtek az én kezemből, így a grófnő haláláig nem vesztettem hajót és összességében sem kaptam sok sebet. Ezt követően Rexler-be is sikerült pár erős lövést beletennem és le is esett volna az utolsó körben egy kósza kapáslövésből, ha nem menti meg a Lone Wolf. Én összesen másfél Bomber-t vesztettem az ütközet során, így a meccset sikerült megnyernem. Teljesen reális lett volna, ha még két fél hajóm odalesz, de a győzelem valószínűleg akkor is meglehetett volna. Igazán élvezetes játék volt, mindkettőnktől nagy figyelmet igényelt gyakorlatilag az összes kör megtervezése és végrehajtása. Kb. háromnegyed óra telt el, mikor először felnéztem az asztalról, mert valami zajt csapott és akkor tudatosult bennem, hogy mennyire rá volt feszülve folyamatosan a tekintetem a playmat-re.
Eredmény: győzelem (151-59)
- meccs: Rafy
Újra egy kéthajós ellenfél, a párosítást tekintve hasonlóan vélekedtem az erőviszonyokról, mint az előző meccs előtt, azzal a különbséggel, hogy Boba azért kevésbé védekezik jól, mint egy Defender. A Söpredék jeles képviselői láthatóan igyekeztek késleltetni az első összecsapást és próbáltak számukra kedvezőbb pozícióban találkozni a Birodalom erőivel. Én ezt komótos manőverezés mellett szemléltem, nagyon jó volt nekem a pálya közepén üresen tátongó terület, nem szerettem volna bárhol máshol csetepatéba keveredni, kivártam, amíg mindenki oda tud fordulni.
Eredetileg Boba lett volna az elsődleges célpont, de a pofozkodást végül Guri vállalta be hamarabb, így átkértem rá a lock-okat és 2-3 körön keresztül olyan helyzetbe tudtam hozni, hogy legalább 2 hajóm tűzívéből ne tudjon kimenekülni. Az utolsó körében meg is blokkoltam és itt sikerült kivégeznem.
Boba bosszúból elkezdte rendesen zaklatni a hajóimat, de akkora létszámbeli fölényben volt az én osztagom, hogy egyedül nem bírt vele, sőt, még fél élete alá is olvadt, így ezúttal is sikerült nyernem. A manőverezésre itt is nagy gondot kellett fordítanom, de sikerült jól kihasználnom, hogy Guri rossz irányból merészkedett túl közel és az ezen szerzett előnyöm kitartott a végéig. A két meccs után már annyira fáradt voltam, mintha már legalább négy lement volna, az ebédszünet tehát nem is jöhetett volna jobbkor.
Eredmény: győzelem (140-59)
- meccs: Marci
A néhány hete megtartott FFG Nordics versenyt (ami ha jól vettem le a dolgot, akkor kb. a svéd Nationals) egy ezzel szinte megegyező listával nyerték meg, azon tehát nem kellett gondolkodnom, hogy jól használva működik-e. Sokan vannak, Sabine eltáncol, Wedge és Norra nagyot lő és viszonylag sok életük van, Jan Ors pedig a Lázadás legjobb pilótájának munkáját támogatja lelkesen. Attól tartottam, hogy ez a lista képes tőlem körönként levenni egy hajót, míg én ezt visszafelé nem olyan könnyen tudom megtenni, viszont valakit választani kellett, akivel minél előbb megpróbálhatom. Rhymer a Vörös Kettest pécézte ki, a többiek Norra Y-wing-jét mérték be. Sajnos Rhymer manőverezését elszámítottam és az első lövéskörben távol volt, hogy a saját torpedóját ellője, viszont az ő hajója egyből elég bibis lett. Ezt követően még egy elkeseredett blokkot megpróbáltam vele, de Wedge előrelátóan csak egy rövidet lépett, így nem volt kérdés, hogy torpedózás nélkül fog leesni az első gépem. Ami nagyot javított a helyzetemen, az az volt, hogy Norra egyből követte, tehát még mindig több hajóm volt a pályán.
Innen a Lambda is komolyabban játékba avatkozott és Sabine-t kezdte lövöldözni, a Bomber-ek közül ketten pedig megfordultak és egy kör stressz után jöttek vissza újra. Az Attack Shuttle néhány féloldalas kockadobással járó támadás után elég meglepő módon robbant fel, de a hajók nálam is zavarba ejtően fogytak. A következő körökben viszont még ennél is jobban felém billentek a dobások, aminek köszönhetően Wedge teljesen valószínűtlen mértékben és gyorsasággal vált sértetlen pilótából alig élő sebesültté. Valahol itt követtem el a nap folyamán az egyik legnagyobb hibámat: az egyik Bomber Panicked Pilot sérüléséből kapott két stressz tokenjét pár centivel elsodortam a hajó mellől és a tervezés közben elfeledkeztem róla, így a beállított 5-ös Koiogran-turn helyett egy fehér 2-es előrét kellett mozognia, amivel megblokkolta Jendon-t, akinek pedig már kinéztem, hogy Coordinate akcióval hogyan fog nekem nagyon segíteni. Ez itt nem jött be, de egy körrel később már igen, amivel ki tudtam kérni a lock-ot az X-wing-re, hogy aztán mögé fordulva egy utolsó Proton Torpedoes lövéssel megsemmisíthessem. Kicsit fura meccs volt, mert – azt leszámítva, hogy a Lambda balról jött egy nagyobb kerülővel – a pályának kevesebb, mint a felét használtuk (végig a jobb szélen zajlott a küzdelem). A másik dolog, hogy nincs mit szépíteni rajta, amennyiben a kockadobások varianciája nem kedvez nekem látványos mértékben, akkor szinte biztosan kikapok, mert a játékban csak úgy tudtam felvenni a kesztyűt valamennyire, hogy az ellenfelem aznap reggel kapta a kezébe a listáját, tehát ez mindössze a harmadik meccse volt vele (ami akármilyen jó játékos is valaki, nagyon kevés rá, hogy kitapasztalja a működését). A meccs megnyerésének örültem, de nem igazán voltam büszke rá.
Eredmény: győzelem (145-119)
- meccs: Geri
Ketten maradtunk ekkorra veretlenek és biztos voltam benne, hogy ha nem tudok nyerni, akkor a gyenge MOV-om miatt nem én leszek a legjobb három győzelmes, tehát a döntőbe jutáshoz nem kaphattam ki. Azt nehezen láttam, hogy ezt hogyan valósíthatom meg, mert ez egy újabb olyan Scum banda, akik gonoszok (Palob és Fenn) és erősen támadnak (Kavil és Fenn). Sőt, ha ez Fenn számára nem lenne elég, akkor ő még sok kockával is védekezik amellett, hogy jól manőverezve 5 piros kockával tudja megkínálni a 6 életes Bomber-eket 1 zöld ellenében, ami az álmoskönyvek szerint nem a hosszú élet titka számukra. A megközelítésem itt is az volt, hogy a Gamma Squadron kinézte a leggyengébben védekező Y-wing-et, Rhymer pedig vakmerően Concord Dawn védelmezőjét választotta, akibe kell az az Adv. Proton Torpedoes, hogy keresnivalóm legyen ellene.
Ez annyira bejött, hogy egy R3-as primary lövéssel először sikerült bevinnem egy kritikus találatot, majd a Fang úgy 2 mm-rel elvétette a manőverét és ráállt egy aszteroidára, amiből kapott még egyet. Rhymer beállt torpedózó pozícióba, ami előtt épp egy Weapons Failure kártyát húzott. Ezt elég könnyen kibírtam röhögés nélkül, de a Blinded Pilot valószínűleg rosszabb lett volna (abból emlékeim szerint szerencsére előző nap az összeset kihúztam, ami a hétvégére nekem járt). Fenn a Focus elköltése után 4 Hit+Crit kombinációt kellett volna, hogy kivédjen kézből, ami Evade eredmény híján nem ment neki, így leesett. Utána vettük észre, hogy Palob elfelejtette ellopni Rhymer tokenjét, de emlékeim szerint a Fang Fighter akkor is elolvadt volna, mivel a közvetlenül kidobott 2 találat is elég lett volna bele. Ez hatalmas előny volt nekem, akkor se lett volna egy szavam sem, ha Rhymer-t oda kell érte adni, de azzal, hogy ő még el is vánszorgott a helyszínről, a lehető legjobb irányt vette számomra a mérkőzés.
A többi Bomber eddigre pont megérkezett és rá is startoltak Kavil-ra, akit meg is lövöldöztek, de a halála előtt azért pár ügyes manőverrel még egy darabig tartotta magát. Palob rettentően idegesítő képességével érzésem szerint még így is szorossá tette a meccset, de elég hajóm maradt, hogy a pontozásban egy biztonságos előnyöm legyen a végelszámolásnál is.
Eredmény: győzelem (137-82)
Döntő: Geri
Nem rosszat másoltam ide, hanem a sors és a MOV világának szeszélye folytán azzal, hogy az előző meccs utolsó körében fél Bomber-nyi pontot még vesztettem egy kósza lövés után, Geri felugrott a legmagasabb pontszámú három győzelmes pozícióba, így azonnal visszavágó következett a döntőben. Az egyik oldalról biztos voltam benne, hogy meg tudom nyerni a meccset, mert az 10 perccel korábban már bizonyítást nyert, másfelől viszont meg voltam győződve, hogy nem kapok még egyszer egy hajót ajándékba a legelején, tehát sokkal jobban meg kell dolgoznom érte, ha nyerni akarok ebben a dupla vagy semmi játékban. A kezdeményről való döntés jogáért ugyanúgy elvesztettem a dobást, mint az előbb (aznap háromból ez volt a harmadik). Az aszteroidafelhelyezés most kevésbé volt kényelmes, de nem éreztem nagyon vészesnek, viszont az új helyzethez igazodva fordított oldalakra tettem fel a hajókat és – nem meglepő módon – a túloldalon is változott a mintázat. A lock-ok kiosztásán eltöprengtem, de ott nem mertem változtatni, abban már követtem az előző találkozót.
Amit viszont szintén máshogy intéztem, az az volt, hogy nem óvatoskodtam sokat az elején, egy rövid altató kör után két agresszív lépéssel megágyaztam az első lövésváltásnak. Kavil innen már nem is ment el, viszont ez most sokkal kisebb előny volt, mint az előbb, amikor a Fang égett el.
Rhymer itt nem tudott torpedózni, mert nem kérte át a lock-t, pedig a későbbi események tükrében sok szenvedéstől kíméltem volna meg magam, ha a HWK már itt kap 5 piros kockát az oldalába. Ettől a ponttól kezdve ugyanis Palob megint jól manőverezett és nagyon nehezen tudtam elcsípni. Az első lehetőségnél egy hajszálon múlt, hogy nem volt meg a range 2. A támadásaim egyébként nem voltak túl erősek, ellenben az ő védekezése már igen. Végül egy Adv. Proton Torpedoes csak belement, aztán egy Lambdától kapott Coordinate lock + Reload kör után Jendon meg is blokkolta, így a hétvége folyamán először Rhymer egy meccsen belül kétszer is torpedózott, viszont Palob így is egy életen maradt. A következő körben a Loose Stabilizer lapról elfeledkezett a gazdája, ami miatt egy enyhe fordulás után megsemmisült a Focuslopó gengszter. Be volt rá készítve egy Proton Torpedoes is egyébként, ami azért valószínűleg kiütötte volna, de így jobb volt nekem, hiszen már a muníciónak is híján voltam. A döntő bár 2 órás volt, Palob elvesztésével Fenn számára már nem maradt elég idő, hogy a pontbeli hátrányt ledolgozza, főleg úgy, hogy ő maga is 1 életesre olvadt a végére, így Geri úgy döntött, hogy az utolsó kört már ne játsszuk le, mert nem tudná visszahozni a meccset.
Eredmény: győzelem (163-97?)
Végeredmény
Az előzetes várakozásomat bőven felülmúlva győztem :)
A vitrinbe való trófea (fotó: Szakóca Photography)…
…és a playmat-re való nyeremények
Összefoglalás és tapasztalatok
Amire az eredménytől függetlenül leginkább büszke vagyok, hogy az előző napi hibáimat – néhány kevésbé ügyes húzástól eltekintve – szinte egytől-egyig sikerült kijavítanom és érzésem szerint sokkal összeszedettebben és koncentráltabban játszottam végig a meccseket. A svájci részben a kockadobások többször is jókor fújták az én űrvitorlámba a vákuumszelet (a harmadik meccsen igazán erősen rezgett a léc, ott e nélkül szinte biztosan alulmaradok) de végül sikerült legyűrnöm a 2., 3. és 4. helyezettet is. Álszerénység lenne azt állítani, hogy ehhez nem kellett ügyesnek is lenni, mert mindenkivel nagyon kemény csatát vívtam (ez ugyanígy igaz a fennmaradó egy mérkőzésre is). Néhány 3, illetve 4 fordulós versenyt már sikerült megnyernem veretlenül, de 5 fordulóst még soha sehogy, annak szintén nagyon örültem, hogy most egy ilyen is összejött.
Hatalmas köszönet illeti Ricsit ismét a főszervezésért, valamint hálás vagyok az ellenfeleimnek a rendkívül sportszerű hozzáállásért és azért, hogy ilyen jó meccseket játszottunk! Köszönet a második kiadással való, élő versenyen kívüli gyakorlásokért Andrisnak és a Konfliktus Vassal Liga tagjainak, Daninak pedig külön köszönöm, hogy már zsinórban a harmadik versenyen lízingelte nekem az egyik TIE Bomber-ét!
