Az X-Wing játékelemei a hivatalos versenyszabályzat szerint két csoportba oszthatók: létfontosságú (pl. akadályok, bombák, aknák, manőversablonok és lőtávmérők) és nem létfontosságú (pl. tokenek, toronyfegyver-jelölők, hajószámok). Ezek alapvetően mind-mind kartonból készülnek, de több forrásból is helyettesítőek különféle menő műanyag (vagy akár fém, még ritkábban fa) alkatrészekkel. A lényeg mindig az, hogy a jelölők egyértelműek legyenek, a sablonok és mérőeszközök dimenziói pedig pontosan egyezzenek meg a hivatalos eszközök méreteivel (az 1-es és 2-es távmérőkből karton kiadású nem létezik, de műanyag változatuk megnyerhető egyes FFG versenyeken is). Ha ez teljesül, továbbá amennyiben az ellenfél, illetve a bajnokság marshal-ja(i) (a szabályok szakértője, aki az értelmezés kérdéses eseteiben végleges döntést hoz) is elfogadja, akkor szabadon használhatók a nem hivatalos holmik is. Igazság szerint magához a játékhoz kevésbé fontos ilyesmiket beszerezni, de kétségtelen, hogy nagyon jól mutatnak a playmat-en, valamint a papír manőversablonok sarkai sok használat után hajlamosak megkopni, ami a műanyag változattal nem fordul elő, tehát az esztétikai szempontok mellett még gyakorlati haszna is lehet a váltásnak (arról nem is beszélve, hogy amennyiben versenyen nyeri őket az ember, akkor trófeaként is jelzik a sikeres szereplését).

A műanyag komponensek érkezhetnek gyári festéssel (mint pl. a hivatalos FFG versenydíjak), időnként azonban csak előgravírozzák őket, a színezést pedig a tulajdonosnak kell megoldania. Ilyenkor könnyítést jelent, ha a gravírozás maszkolószalagon vagy védőfólián keresztül történt, de kicsit több munkával akkor is egész szép eredményt lehet elérni, ha nem ez a helyzet.

Az alábbiakban azt mutatom be, hogy a 2018-as Red Squadron Open és Invitational versenyeken szerzett nyereményeket hogyan csinosítottam ki.

Szükséges anyagok és eszközök

Festékek közül Citadel-t használtam, de természetesen bármilyen más, hasonló célra készült akrilfesték (pl. Vallejo) is megfelel. Ecsetből szintén Citadel márkájút vetettem be (Layer S), amit Imperial Assault figurákhoz vettem, de ilyen célra ettől olcsóbb is bőven megteszi. Lakkból egy matt Vallejo-ra esett a választásom, de ha valaki fényes hatást szeretne elérni, akkor a Citadel Ardcoat-ja jó megoldás lehet. Az apró részletek letisztításához jól jöhet még egy makettező szike, a későbbiekben majd látszik, hogy pontosan miért.

Elkészítés

Festés előtt érdemes a mintákban lévő portól egy kiselejtezett fogkefével vagy hasonlóval megválni, valamint ha már összefogdostuk a festendő felületet, akkor egy szappanos mosással a zsírtól is jobb megszabadulni, mert a tiszta műanyagra jobban tapad a festék.

Az RSI-s átlátszó lock-ok és hajószámok esetében, valamint a piros RSO lőtávmérőnél is a kevesebb néha több elvet követtem. Az előbbiekre két réteg Mephiston Red (Base) került, az utóbbira pedig egyszerű fehér színt választottam, amihez egy réteg Ceramite White (Base) és egy réteg White Scar (Layer) festést alkalmaztam. A kétféle fehér persze némileg túlzás, csak az egyik vagy csak a másik is elég lett volna, de ha már akadt otthon mindkettő, akkor használtam is őket. Az RSI sablonkészletben volt egy hajók helyének megjelölésére is alkalmas egyenes 1-es elem pluszban, itt – bár ezt már előre pirosra festve kaptam – úgy döntöttem, hogy ennek egyedi festést adok és a feliratot Abaddon Black (Base) segítségével átvarázsolom feketére.

Fontos, hogy semmiképp ne akarjuk megúszni a több réteg felvitelét, mert szép, egyenletes végeredményt csak azzal lehet elérni. A lényeg, hogy megfelelő mértékben hígított festékkel kell egyszer vékonyan átmenni a felületen és nem kell megijedni, ha ez még némileg foltos, hanem száradás után egyszer – vagy ha még akkor sem az igazi, kétszer – meg kell ismételni a műveletet. Egy hozzáértő javasolta korábban, hogy a vizet érdemes előtte felforralni, így ezt meg is szoktam tenni, majd miután visszahűlt szobahőmérsékletűre, neki lehet ugrani a pingálásnak.

Célszerű törekedni rá, hogy a mintán kívülre minél kevesebb festék kerüljön, de a főként részletesebb formáknál és a mélyebb gravírozásoknál biztosan mellé is fog menni valamennyi. Ezt tapasztalatom szerint a fényes, sima felületről egész jól el lehet távolítani akkor, ha néhány másodpercet vár a száradással az ember, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. az R1 feliratot végigfesti, majd elkezdi leszedni a felesleget. Erre több megoldás is van, talán a legegyszerűbb körömmel előrefelé letolni a festéket, de plasztikkártyával (pl. lejárt igazolványokkal) is lehet próbálkozni, a lényeg, hogy nagyon finoman kell csinálni, mert a fényes felület egyébként könnyen karcolódik.

A túlzottan megszáradt festékhez vagy az olyan apró részletekhez, mint a „PILOT” felirat „P” és „O” betűinek közepe, már célszerű elővenni a szikét és nagyon óvatosan azzal lekaparni az anyagot.

Ha véletlenül sikerül szétkenni nagyobb felületen a festéket, akkor nedves bútortörlő kendővel ezt is el lehet távolítani, még száradás után is – csak arra kell vigyázni, hogy a festett mintába ne töröljünk bele.

Miután elégedett voltam minden rész kinézetével, már csak a lakkozás volt hátra, szintén némi forralt vizes hígítást követően. Ezt ajánlott megtenni, mivel ezek a játékalkatrészek mind olyanok, amik sokat vannak kézben, lakk nélkül pedig könnyen elkezdhet kopni rajtuk a festék.

Ha valaki még nem látott volna neki a saját szerzeményei kifestésének, csak bátorítani tudom, mert sokkal mutatósabbak lesznek. Jó pamacsolást!